Címke: áhitat

Íme, 10 ötlet, amely gyakorlása által bármely gyülekezet közösségi imaélete meddővé válik. Igen, a te gyülekezeted is gyengévé, és lelkileg tehetetlenné válhat! Csak kövesd ezt a 10 lépést, és a prédikáció erőtlenné lesz, a tagok élete többé már nem fog hatást gyakorolni a külvilágra, és az egyház alig lesz megkülönböztethető a világtól.

1. Ne gyere el!

Semmi sem ássa alá oly hatékonyan az imaközösséget, mint az otthonmaradó emberek. A kifogásolható indok miatt hiányzó ember, számos dolgot ér el egyszerre. Először is, megfosztja a megjelent személyeket jelenléte és imája bátorításától. Másodszor, ha a nemjárás szokássá válik, azok, akik eddig lelkiismeretesen jártak elcsüggednek, és megkérdezik majd maguktól, hogy nekik miért is kell ezzel bajlódniuk, ha mások nem teszik. Harmadszor, ennek hatása lesz a következő generációra is. A gyerekek hamar meg fogják tanulni szüleiktől, hogy az imaközösség legjobb esetben is csak egy fakultatív, extra dolog rosszabb esetben pedig egy unalmas tevékenység, amit el kell kerülni.

2. Gyere el, de felkészületlenül!

Érkezz meg kapkodva, úgy, hogy nem igazán gondolkoztál az összejövetel célján, és így nyugtalan leszel, gondolataid teljesen lekötnek majd. Értékes időbe fog kerülni, amíg összeszeded magad, és ráhangolódsz az alkalomra. Az is segít, ha jöveteled előtt nem imádkozol azért, hogy áldott legyen a találkozás, nem kérvén Isten segítségét, hogy tegye gyümölcsözővé a te részvételedet. Továbbá, ha a saját imaéleted töredezett és rendszertelen, akkor ez biztosítja, hogy gátlásaid legyenek, amikor közösségben kell imádkoznod.

3. Gyere el, de ne imádkozz!

Habár egyszerre csak egy személy imádkozik hangosan, a cél az, hogy mindenki más elmélyülten figyeljen rá, és testvére imádságára áment tudjon mondani. Minden egyes kifejezés, minden mondat meggondolt és tudatos értékelést kíván, hogy azokat magunkévá tehessük, és (így) biztosítsuk, hogy az egyes személyek szavai mindannyiunk imájává váljanak. Amikor egyvalaki imádkozik, mások csendben az Úrhoz fohászkodhatnak, hogy az Úr hallgassa meg az imádkozót – de ha te szabadon engeded gondolataidat, a testvéred magára maradt.

4. Gyere el, de ne imádkozz hangosan!

Némely hívő azt a benyomást kelti, hogy inkább megkísérelne bármely veszedelmes vállalkozást, mintsem egy vagy két mondatot szóljon a közösségben az ő Mennyei Atyjához, aki úgy szerette őt, hogy elküldte az Ö Fiát, hogy meghaljon érte. Bár a közösségben való imádkozás komoly akadálynak tűnhet valaki számára, de azért mégsem annyira, mintha mártírhalálra kérnék fel őt. Maradj csendben és biztosra veheted, hogy így megfosztod testvéreidet attól a csodálatos bátorítástól, amit a másik hangos imádsága jelent. Majdnem meg is győzöd magadat és másokat arról, hogy nincs igaza az írásnak, amikor ezt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Fil 4,13) Mondhatod, hogy „ilyen a természetem, ezen nem tudok változtatni.” Ez is segít aláásni azt az állítást, hogy az evangélium megváltoztatja az emberek életét.

5. Gondold azt, hogy csak olyan dolgokért imádkozhatsz, amit még senki sem említett!

Sokan mondják azt maguknak, hogy nem szükséges imádkozni valamiért, mert már másvalaki említette azt a témát. Azonban, amikor egyik ember a másik után ugyanazt a gondolatot veti fel, az Úr tudja, hogy az egész gyülekezet szívén viseli azt a dolgot, és vágyakozik azután. Eszerint az egy olyan fontos célkitűzés, hogy a gyülekezet egy akarattal kéri azt.

6. Sajátítsd ki magadnak az alkalmat, hogy senki másnak ne legyen esélye imádkozni!

Próbálj meg annyi időt felhasználni, amennyit csak lehet. Ezt teheted úgy, hogy rendkívül hosszan imádkozol, vagy pedig úgy hogy újra és újra imádkozol másvalaki helyett is, ha kell. Egy másik módszer az, ha mindegyik imakérést megemlíted egy hosszú imádságban. Ez másokban azt az érzést kelti, hogy már nincs is miért imádkozni.

7. Tegyél meg mindent, hogy a hangod ne legyen hallható!

Ez egy rendkívül hatékony módja a zavarkeltésnek, hiszen a jelenlevők többségét megfosztod attól, hogy veled együtt imádkozzanak. Hogyan is tehetnék, ha csak minden második szavadat hallják? Bár buzgón imádkozol az Úrhoz, a testvéreid elsősorban mégis azon gondolkoznak majd: „Mi is volt ez? Mit is mondott?” Ezt elérhetted azáltal, hogy mélyen meghajtod a fejed, és a térdedet célzod meg, vagy úgy, hogy kegyesen suttogsz.

8. „Prédikálj” az imádkozás alatt!

Vannak, akik szeretnek a más hívők iránt érzett haragjuknak imába öltöztetve hangot adni. Hasonlóképpen a közösség iránti panaszaiknak is. Ennek megvan az az előnye, hogy másokban az „ez nekem szólt” érzést kelti, és megfosztja őket a válasz jogától. A szokás ugyanis azt diktálja, hogy nekik ott kell ülniük, le kell nyelniük a kellemetlenségeket, és a végén dörgedelmes Áment kell mondaniuk rá.

9. Tanítsd Istent teológiai igazságokra a te imádban!

Ez hiábavaló gyakorlat. Megpróbálhatod, de Ő úgyis mindent tud.

10. Imádkozz idegesítő módon!

Gondolkozz erősen, és több tucat eredeti módot fogsz találni arra, hogy az emberek figyelmét miként vond el a mondandódtól, és e helyett arra bátorítod őket, hogy a beszédmódodra figyeljenek. Az egyik hatékony módszer az, ha egy meghatározott szót vagy kifejezést ismételgetsz végig az imádságod során. Ide tartozik például az „Uram” szó vagy egy kedvenc jelző ismételgetése. Ezzel sikerül rávenned testvéreidet, hogy azon gondolkodjanak, hogy „ez már legalább kilencedszer használja ezt a kifejezést ebben az imádságban”, és így biztosra veheted, ők már egyáltalán nem figyelnek imádságodra.

Phil Arthur (Engedélyezett fordítás az Evangelical Times, 2005. szeptemberi számából) (Fordította: Szabó Péter)

Ha azt mondom valakinek, hogy van egy jó hírem számodra, mert valaki kifizette helyetted a háromszázezer forintos gyorshajtási bírságot, valószínűleg nem értené, hogy miről beszélek. Miért jó hír ez nekem?! Hiszen nincs is háromszázezres gyorshajtásos bírságom! A jó hír lehet, hogy mégsem olyan jó hír számára, sőt inkább értelmetlen zagyvaság? Sőt mi több, még sértőnek is érezheti, hiszen azt feltételezi a másikról, hogy törvénysértést követett el, miközben úgy gondolja, hogy ártatlan.

De ha a szabálysértést részletesen elhangzik, mint például, hogy tegnap az úton idefelé a főúton sebességet mértek és te 120-szal száguldottál keresztül egy gyalogátkelőhelyen. Több jól látható figyelmeztető tábla volt kitéve, hogy 30 km/h a sebességhatár, de te ennek ellenére mégis 120-szal hajtottál keresztül a zebrán. Amit tettél, az rendkívül felelőtlen és veszélyes volt, háromszázezer forint a büntetés! Igen ám, de amikor a rendőrök a törvényt érvényesíteni szerették volna, csekket akartak nevedre kiállítani, valaki ott termett és kiegyenlítette a tartozásodat. Nagyon szerencsés vagy!

A szabálysértés részletes magyarázata miatt lett a jó hírből tényleg jó hír. Ha nincs érthető és világos magyarázat, hogy hogyan és mivel vétettünk a törvény ellen, akkor a jó hírt értelmetlen zagyvaságnak fogjuk tartani, sőt még sértőnek is érezzük. De amint világossá válik számunkra, hogy áthágtuk a szabályokat, akkor a jó hír valóban jó hír lesz.

Vajon saját bűnösségünket meg tudjuk ismerni az Isten törvényén kívül? Minden ember meg van arról győződve, hogy ő igazán jó, a többiek lehetnek bűnösök, nyomorultak, de ő a lelke mélyén jó, még akkor is, ha néha hibákat követ el.

Tehát a törvény egyik feladata, hogy elnémítsa a szájat. Hogy megállítsa a bűnöst abban, hogy mentegesse magát azt mondva, hogy nálam sokkal rosszabb ember is van. Nem vagyok én olyan rossz ember. A törvény elhallgattatja az önigazoló, a magát mentegető szájat és az egész világot, nemcsak a zsidókat, de az egész világot bűnösen hagyja Isten előtt.

„Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.”. Tehát Isten törvénye által ismerhetem fel a bűnt az életemben.

Isten az ő törvényében világosan leírta, hogy mit kell cselekedni, hogy életünk legyen. A választott nép, a zsidó nép fogadta a törvényt (nem csak a 10 Parancsolatot) és elkezdte cselekedni, azaz betartani.

Ahhoz, hogy megtudjam, hogy mit akar tőlem az az Isten, aki teremtett, aki mindenható és az egész világ Ura, ismernem kell a Bibliát. Abban jelenti ki magát, és az akaratát a teremtményei számára.

Olyan ez, mint egy felhasználói kézikönyv. Persze sokszor nem olvassuk el, pl. ha veszünk egy új gépet, hanem próbálgatjuk, de amikor jön a sok hibaüzenet, akkor kezdjük el keresni a dokumentációban, hogy mit is kellett volna tennünk. Lehet, hogy már késő, mert elrontottuk.

Mit akar Isten? Mi a jó, vagy rossz számunkra? Hogyan lehetek boldog? Minden kérdésre, ami életbevágóan fontos, választ ad nekünk Isten a Bibliából.

Ez azzal kezdődik, hogy elkezdem tanulmányozni az akaratát. Olvassuk, hogy mit kell tennem, és elkezdek a szerint élni.

Igen ám, csak ekkor jön egy fájdalmas felismerés! Képtelen vagyok betartani azt! Lehetetlen, hogy ne sértsem meg azt. Ha nem is cselekedetekben, de gondolatban biztos nem tudok eleget tenni a törvénynek. Ki az, aki ne hazudott volna életében? Ki az, aki nem kívánt volna olyant, ami a másiké volt? És nem is beszéltünk a beszédünk tisztaságáról.

„A bűn pedig a törvénytelenség”(1Ján 3:4), „Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.” (Róma 7:7)

A bűn felismerése a törvény megismerése által van. Tudom mit kell tennem, de nem tudom azt megtenni. Így a törvény fog engem elítélni az örök kárhozatra. Nincs mentségem.

Persze a törvény nem ismerete nem mentesít a törvényszegés alól. Ha nem is olvastam, Isten annak egy részét a szívünkbe írta: „mert Isten nem személyválogató. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el. Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.

Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük, jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. Róm 2:11-16

Tehát menthetetlenek vagyunk? Mindannyian elkárhozunk és a Pokolra kerülünk? Ha csak a törvényt ismernénk, mindannyian nyomorultak lennénk. Pál így kiállt fel: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok. Róm7,24-25

Ez az evangélium, örömhír! Ha felismertem az elveszett állapotomat, mert Isten törvénye által elítél és kárhoztat, bűnösnem talál, de készített nekem egy „egérutat”, amelyen keresztül megmenekülhetek. Egyetlen „kiskapu” van és az Jézus Krisztus. Azáltal, hogy meghalt helyettem, azaz magára vette a törvény ítéletét az én életemre vonatkozólag is, elégtételt szolgáltatott, azaz Isten Őt büntette meg helyettem, így megmenekülhetek.

„Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. (Gal 3:24) Isten törvénye úgy viselkedik, mint egy tanító, pedagógus abban, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy mi a Krisztus Jézus váltsághalálában való hit által igazuljunk meg.

A törvény ismerete igen hasznos számunkra, mert annak cselekvése által, Isten Lelkének munkájának köszönhetően, rájövök arra, hogy nagy bajban vagyok. Nem tudok a törvény szerint élni. Nem tudok jó lenni, megjavulni, ezért Isten keményen megbüntet, és a minimális tétel: a halál, kárhozat.

Ez a felismerés elvezet Luther Mártonnal együtt oda bennünket, hogy hogyan találhatok egy kegyelmes Istent?

Itt ismerhetem meg Isten kegyelmét, Jézus Krisztusban. Mert: „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak…” Róma 8:1

Természetesen ez nem a Pokol lángjaival ijesztgető prédikáció, mert az csak rettegő megtérést eredményezne. Isten törvényének hirdetése azonban könnyező, bűnbánó megtérőket hoz létre. Ha a törvény megismerése bemutatja a bűnös természetünk állapotát és a Pokolt, mint jogos büntetést, az ember hálás lesz Isten mérhetetlen, mentő szeretetéért és kegyelméért. Ámen. (B.T.)

Máté 27,31-34

Golgota. A legcsodálatosabb hegy, ami a világon található. Nem a nagysága, elragadó és káprázatos szépsége, bércei teszik naggyá. A Koponya-hegy, ahogyan másik néven nevezték, a mi Gellért-hegyünk harmada csupán, tehát nem is lenne olyan különleges, ha…Az az esemény teszi a Golgotát minden hegynél különbbé, amely szomorú ugyan, mégis a világtörténelem sorsfordító történése. Jézus, a Megváltó ott áldoztatott fel minden ember bűnéért. Az ő vére, ami életünk váltsága ott folyt ki, a mi Urunk a Golgotán halt meg. Ott dőlt el a bűnbe esett világ sorsa.

Jézus halála Isten új szövetségének a pecsétje. Az Úr látva azt, hogy az ember nem tud megszabadulni bűneitől, képtelen megváltozni, úgy döntött, hogy fia halála által ő maga mossa le bűneinket, aki pedig befogadja Jézust és mint Megváltóját szereti, annak új szívet és örök életet ajándékoz. Isten ezzel végleg megoldja a bűn kérdését, és érdemtelenül országának örökösévé tesz mindenkit, aki Jézusnak adja a szívét. Ezt a kegyelmét pedig mindenkinek felkínálja. Nem csak egy népet, egyes embereket hív el erre, hanem mindenkire kiterjeszti az ő szövetségét. Ha Jézust elfogadod, akkor te is megkapod a bűnbocsánatot és az új életet, valamint az üdvösséget. Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy felmentsen minket a ránk váró ítélettől, és helyette kegyelemből életet nyerjünk. Magára vette a büntetést és belehalt bűneinkbe.

Aki viszont nem törődik Jézus áldozatával, nem hisz mind abban, amit a Biblia mond, kívül marad Isten új szövetségén, és ítélet vár rájuk. Nem Isten zár ki, hanem a kemény szívünk az ő szövetségéből. Az egyetlen esélyünk, hogy túléljük a világra váró ítéletet, mely a bűn miatt következik be, ha hiszünk Jézusban és az ő áldozatában. Meg kell állnunk a Golgotán Jézus keresztjénél. Mit jelent ez? Bűnbánattal valld meg vétkeidet Jézusnak, köszönd meg az ő érted is meghozott áldozatát, jelentesd ki, hogy hiszel benne és elfogadod életed urának, és mindezt őszintén tedd meg. Kérd, hogy az ő vére téged is mosson tisztára és szabadítson meg a bűn hatalmából. Ha így cselekszel, akkor te is ott voltál a Golgotán, nem testben, hanem lélekben. Olyan valóságosan Jézus közelébe kerül így az ember, mintha saját szemeivel látná őt a kereszten.

Aki örökké élni akar, az nem kerülheti el a golgotai keresztet…Ott dől el a sorsunk…Akihez Jézus vére hozzáért, mert a golgotai kereszthez ment, és megragadta a kegyelmet, élni fog…aki elkerüli, elvész, örökké…Jézus halála az életet jelenti nekünk. A Golgotáról nem beszélhetünk másképpen, csak mélységes megdöbbenéssel és csodálattal, valamint a legnagyobb tisztelettel…A legcsodálatosabb hely…Kapu az Isten örök országába…Azt kívánom neked, hogy találd meg az utat a Golgotához, az ott lévő kereszthez…és élj örökké! Jézusért!