Kategória: Napi gondolatok

A falkaszag

Egyszer egy palóc származású lelkésznek többen azt magyarázták, hogy micsoda nagyképűek ezek a hívők. Képesek azt állítani, hogy Ők
megismerik egymást és Ők meg tudják állapítani, hogy ki a hívő és ki a
nem hívő.
A hozzá fordulóknak nem kis meglepetést okozva ez a fiatal lelkész azt
mondta, hogy bizony erre Ő maga is képes.
És ezt te honnan tudod megállapítani -kérdezték tőle a többiek?

Erre ez a kedves fiú, a maga ízes, palócos szóhasználatával azt felelte,
hogy a fálkászag (a falkaszag) az megérződik. (Azaz hogy ahhoz a falkához
tartozik az a bárány azt a falkatagok megérzik.)

Pál apostol ezt sokkal irodalmibban így mondja: Hogy a Krisztus jó illata
érződik azokon az embereken, akik az Úr Jézust követik. És ez valóban
megérződik. Vagy ha nem érződik, akkor szükséges újonnan születni.
Anélkül, hogy a kereszt titkát valaki meg ne értené és komolyan ne venné
nincs újjászületés.

Enélkül elvallásoskodhat egy életen át. Rengeteg jót cselekedhet, még
buzgón szolgálhat is, de nincs új élete és ez meglátszik. És ezt nem
szabad elkenni. Ma divat lett azt hangoztatni, hogy erről nem szabad
ilyen élesen beszélni. Ez a többiek diszkriminálása. Ez nagyképűség.
Pedig Jézus állandóan erről beszél. Már az első nyilvános fellépésekor is
arról beszélt, hogy elközelített az Istennek országa, ragadjátok meg ezt
az alkalmat, térjetek meg bűneitekből! És erről beszél Nikodémusnak is.
(János 3. 1-21.)

Te megtértél-e már őhozzá? Van-e új életed?
Rajtad érezni-e a falkaszagot, a Krisztus jó illatát?
Te ismered-e a kereszt titkát?

Ha nem, Jézus neked is mondja:
Térj meg, mert elközelített az Istennek országa! Máté 4.17.

10 rossz ötlet

Íme, 10 ötlet, amely gyakorlása által bármely gyülekezet közösségi imaélete meddővé válik. Igen, a te gyülekezeted is gyengévé, és lelkileg tehetetlenné válhat! Csak kövesd ezt a 10 lépést, és a prédikáció erőtlenné lesz, a tagok élete többé már nem fog hatást gyakorolni a külvilágra, és az egyház alig lesz megkülönböztethető a világtól.

1. Ne gyere el!

Semmi sem ássa alá oly hatékonyan az imaközösséget, mint az otthonmaradó emberek. A kifogásolható indok miatt hiányzó ember, számos dolgot ér el egyszerre. Először is, megfosztja a megjelent személyeket jelenléte és imája bátorításától. Másodszor, ha a nemjárás szokássá válik, azok, akik eddig lelkiismeretesen jártak elcsüggednek, és megkérdezik majd maguktól, hogy nekik miért is kell ezzel bajlódniuk, ha mások nem teszik. Harmadszor, ennek hatása lesz a következő generációra is. A gyerekek hamar meg fogják tanulni szüleiktől, hogy az imaközösség legjobb esetben is csak egy fakultatív, extra dolog rosszabb esetben pedig egy unalmas tevékenység, amit el kell kerülni.

2. Gyere el, de felkészületlenül!

Érkezz meg kapkodva, úgy, hogy nem igazán gondolkoztál az összejövetel célján, és így nyugtalan leszel, gondolataid teljesen lekötnek majd. Értékes időbe fog kerülni, amíg összeszeded magad, és ráhangolódsz az alkalomra. Az is segít, ha jöveteled előtt nem imádkozol azért, hogy áldott legyen a találkozás, nem kérvén Isten segítségét, hogy tegye gyümölcsözővé a te részvételedet. Továbbá, ha a saját imaéleted töredezett és rendszertelen, akkor ez biztosítja, hogy gátlásaid legyenek, amikor közösségben kell imádkoznod.

3. Gyere el, de ne imádkozz!

Habár egyszerre csak egy személy imádkozik hangosan, a cél az, hogy mindenki más elmélyülten figyeljen rá, és testvére imádságára áment tudjon mondani. Minden egyes kifejezés, minden mondat meggondolt és tudatos értékelést kíván, hogy azokat magunkévá tehessük, és (így) biztosítsuk, hogy az egyes személyek szavai mindannyiunk imájává váljanak. Amikor egyvalaki imádkozik, mások csendben az Úrhoz fohászkodhatnak, hogy az Úr hallgassa meg az imádkozót – de ha te szabadon engeded gondolataidat, a testvéred magára maradt.

4. Gyere el, de ne imádkozz hangosan!

Némely hívő azt a benyomást kelti, hogy inkább megkísérelne bármely veszedelmes vállalkozást, mintsem egy vagy két mondatot szóljon a közösségben az ő Mennyei Atyjához, aki úgy szerette őt, hogy elküldte az Ö Fiát, hogy meghaljon érte. Bár a közösségben való imádkozás komoly akadálynak tűnhet valaki számára, de azért mégsem annyira, mintha mártírhalálra kérnék fel őt. Maradj csendben és biztosra veheted, hogy így megfosztod testvéreidet attól a csodálatos bátorítástól, amit a másik hangos imádsága jelent. Majdnem meg is győzöd magadat és másokat arról, hogy nincs igaza az írásnak, amikor ezt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Fil 4,13) Mondhatod, hogy „ilyen a természetem, ezen nem tudok változtatni.” Ez is segít aláásni azt az állítást, hogy az evangélium megváltoztatja az emberek életét.

5. Gondold azt, hogy csak olyan dolgokért imádkozhatsz, amit még senki sem említett!

Sokan mondják azt maguknak, hogy nem szükséges imádkozni valamiért, mert már másvalaki említette azt a témát. Azonban, amikor egyik ember a másik után ugyanazt a gondolatot veti fel, az Úr tudja, hogy az egész gyülekezet szívén viseli azt a dolgot, és vágyakozik azután. Eszerint az egy olyan fontos célkitűzés, hogy a gyülekezet egy akarattal kéri azt.

6. Sajátítsd ki magadnak az alkalmat, hogy senki másnak ne legyen esélye imádkozni!

Próbálj meg annyi időt felhasználni, amennyit csak lehet. Ezt teheted úgy, hogy rendkívül hosszan imádkozol, vagy pedig úgy hogy újra és újra imádkozol másvalaki helyett is, ha kell. Egy másik módszer az, ha mindegyik imakérést megemlíted egy hosszú imádságban. Ez másokban azt az érzést kelti, hogy már nincs is miért imádkozni.

7. Tegyél meg mindent, hogy a hangod ne legyen hallható!

Ez egy rendkívül hatékony módja a zavarkeltésnek, hiszen a jelenlevők többségét megfosztod attól, hogy veled együtt imádkozzanak. Hogyan is tehetnék, ha csak minden második szavadat hallják? Bár buzgón imádkozol az Úrhoz, a testvéreid elsősorban mégis azon gondolkoznak majd: „Mi is volt ez? Mit is mondott?” Ezt elérhetted azáltal, hogy mélyen meghajtod a fejed, és a térdedet célzod meg, vagy úgy, hogy kegyesen suttogsz.

8. „Prédikálj” az imádkozás alatt!

Vannak, akik szeretnek a más hívők iránt érzett haragjuknak imába öltöztetve hangot adni. Hasonlóképpen a közösség iránti panaszaiknak is. Ennek megvan az az előnye, hogy másokban az „ez nekem szólt” érzést kelti, és megfosztja őket a válasz jogától. A szokás ugyanis azt diktálja, hogy nekik ott kell ülniük, le kell nyelniük a kellemetlenségeket, és a végén dörgedelmes Áment kell mondaniuk rá.

9. Tanítsd Istent teológiai igazságokra a te imádban!

Ez hiábavaló gyakorlat. Megpróbálhatod, de Ő úgyis mindent tud.

10. Imádkozz idegesítő módon!

Gondolkozz erősen, és több tucat eredeti módot fogsz találni arra, hogy az emberek figyelmét miként vond el a mondandódtól, és e helyett arra bátorítod őket, hogy a beszédmódodra figyeljenek. Az egyik hatékony módszer az, ha egy meghatározott szót vagy kifejezést ismételgetsz végig az imádságod során. Ide tartozik például az „Uram” szó vagy egy kedvenc jelző ismételgetése. Ezzel sikerül rávenned testvéreidet, hogy azon gondolkodjanak, hogy „ez már legalább kilencedszer használja ezt a kifejezést ebben az imádságban”, és így biztosra veheted, ők már egyáltalán nem figyelnek imádságodra.

Phil Arthur (Engedélyezett fordítás az Evangelical Times, 2005. szeptemberi számából) (Fordította: Szabó Péter)

Élő hit.

A vallás alapfeltétele az, hogy ha jól élsz, akkor a dolgok jól fognak alakulni számodra, de ez helytelen.

Jézus volt erkölcsileg a legbecsületesebb ember, aki valaha élt, mégis tele volt szegénység, elutasítás, igazságtalanság, sőt a kínzás élményével. (Tim Keller)

De van remény!

Képzeljen el egy tengerészt, aki új a hajón és a legénység között, és zavarban van, hogy merre tart a hajója. Éjszaka van, és a hajó mozgása nem egyezik a Sarkcsillag, mint fix tájékozódási pontként való használatával megállapított iránnyal. Ezért a zavart tengerész megkérdezi: „Kapitány, hová megyünk?”

A kapitány így válaszol: „Itt egy kicsit másképp csináljuk a dolgokat. Látod a lámpást a hajó orrán? Ez a mi irányító fényünk. Így haladunk át a tengeren.”

Nem csoda, hogy a hajó mozgásának így nincs értelme. Ha egy hajót nem egy fix tájékozódási ponttal vezetünk, az azt jelenti, hogy a hajó sodródik, és a semmibe utazik.

Az emberi élet is olyan, mint egy hajó. Ahhoz, hogy eljussunk oda, ahová menni kell, tájékozódási ponttal kell rendelkeznünk magunkon és világunkon kívül. Szükségünk van egy Északi Sarkcsillagra. Hiszen az emberiség a világ, a testiség és az ördög útvesztőjében van ( Ef 2,1–3 ). Csapdába estünk, mert levettük a szemünket Istenről, a Teremtőnkről, és a teremtés „hajójába” néztünk, hogy megtaláljuk az utat (Róma 1:18–25). Az elménk hiábavalóvá vált.

De van remény. Van Isten. Megszabadít minket az önmagunk és a bűn rabszolgaságától. Ő a végső referencia, viszonyítási pont, az egyetlen megbízható útmutató az értelmes és örömteli élethez. Jézus Krisztus belépett az emberi romlottság legmélyére, hogy kihozzon minket onnan. Kifelé irányult, a menny akaratára támaszkodva (János 5:19). És ez az élet – a végső Sarkcsillagra, az ő mennyei Atyjára utalva – a keresztre vezette Jézust, ahol utat nyitott nekünk a semmiből és valahova: egy szent városba, az új Jeruzsálembe. Befejezett munkája azt jelenti, hogy bűneink bocsánatot nyerhetünk, és rákerülhetünk az örök élethez vezető keskeny útra. CASEY SHUTT

Honnan ismered meg nyomorúságodat? Isten Törvényéből. (Róma 3,20)

Ha azt mondom valakinek, hogy van egy jó hírem számodra, mert valaki kifizette helyetted a háromszázezer forintos gyorshajtási bírságot, valószínűleg nem értené, hogy miről beszélek. Miért jó hír ez nekem?! Hiszen nincs is háromszázezres gyorshajtásos bírságom! A jó hír lehet, hogy mégsem olyan jó hír számára, sőt inkább értelmetlen zagyvaság? Sőt mi több, még sértőnek is érezheti, hiszen azt feltételezi a másikról, hogy törvénysértést követett el, miközben úgy gondolja, hogy ártatlan.

De ha a szabálysértést részletesen elhangzik, mint például, hogy tegnap az úton idefelé a főúton sebességet mértek és te 120-szal száguldottál keresztül egy gyalogátkelőhelyen. Több jól látható figyelmeztető tábla volt kitéve, hogy 30 km/h a sebességhatár, de te ennek ellenére mégis 120-szal hajtottál keresztül a zebrán. Amit tettél, az rendkívül felelőtlen és veszélyes volt, háromszázezer forint a büntetés! Igen ám, de amikor a rendőrök a törvényt érvényesíteni szerették volna, csekket akartak nevedre kiállítani, valaki ott termett és kiegyenlítette a tartozásodat. Nagyon szerencsés vagy!

A szabálysértés részletes magyarázata miatt lett a jó hírből tényleg jó hír. Ha nincs érthető és világos magyarázat, hogy hogyan és mivel vétettünk a törvény ellen, akkor a jó hírt értelmetlen zagyvaságnak fogjuk tartani, sőt még sértőnek is érezzük. De amint világossá válik számunkra, hogy áthágtuk a szabályokat, akkor a jó hír valóban jó hír lesz.

Vajon saját bűnösségünket meg tudjuk ismerni az Isten törvényén kívül? Minden ember meg van arról győződve, hogy ő igazán jó, a többiek lehetnek bűnösök, nyomorultak, de ő a lelke mélyén jó, még akkor is, ha néha hibákat követ el.

Tehát a törvény egyik feladata, hogy elnémítsa a szájat. Hogy megállítsa a bűnöst abban, hogy mentegesse magát azt mondva, hogy nálam sokkal rosszabb ember is van. Nem vagyok én olyan rossz ember. A törvény elhallgattatja az önigazoló, a magát mentegető szájat és az egész világot, nemcsak a zsidókat, de az egész világot bűnösen hagyja Isten előtt.

„Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.”. Tehát Isten törvénye által ismerhetem fel a bűnt az életemben.

Isten az ő törvényében világosan leírta, hogy mit kell cselekedni, hogy életünk legyen. A választott nép, a zsidó nép fogadta a törvényt (nem csak a 10 Parancsolatot) és elkezdte cselekedni, azaz betartani.

Ahhoz, hogy megtudjam, hogy mit akar tőlem az az Isten, aki teremtett, aki mindenható és az egész világ Ura, ismernem kell a Bibliát. Abban jelenti ki magát, és az akaratát a teremtményei számára.

Olyan ez, mint egy felhasználói kézikönyv. Persze sokszor nem olvassuk el, pl. ha veszünk egy új gépet, hanem próbálgatjuk, de amikor jön a sok hibaüzenet, akkor kezdjük el keresni a dokumentációban, hogy mit is kellett volna tennünk. Lehet, hogy már késő, mert elrontottuk.

Mit akar Isten? Mi a jó, vagy rossz számunkra? Hogyan lehetek boldog? Minden kérdésre, ami életbevágóan fontos, választ ad nekünk Isten a Bibliából.

Ez azzal kezdődik, hogy elkezdem tanulmányozni az akaratát. Olvassuk, hogy mit kell tennem, és elkezdek a szerint élni.

Igen ám, csak ekkor jön egy fájdalmas felismerés! Képtelen vagyok betartani azt! Lehetetlen, hogy ne sértsem meg azt. Ha nem is cselekedetekben, de gondolatban biztos nem tudok eleget tenni a törvénynek. Ki az, aki ne hazudott volna életében? Ki az, aki nem kívánt volna olyant, ami a másiké volt? És nem is beszéltünk a beszédünk tisztaságáról.

„A bűn pedig a törvénytelenség”(1Ján 3:4), „Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.” (Róma 7:7)

A bűn felismerése a törvény megismerése által van. Tudom mit kell tennem, de nem tudom azt megtenni. Így a törvény fog engem elítélni az örök kárhozatra. Nincs mentségem.

Persze a törvény nem ismerete nem mentesít a törvényszegés alól. Ha nem is olvastam, Isten annak egy részét a szívünkbe írta: „mert Isten nem személyválogató. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el. Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.

Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük, jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. Róm 2:11-16

Tehát menthetetlenek vagyunk? Mindannyian elkárhozunk és a Pokolra kerülünk? Ha csak a törvényt ismernénk, mindannyian nyomorultak lennénk. Pál így kiállt fel: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok. Róm7,24-25

Ez az evangélium, örömhír! Ha felismertem az elveszett állapotomat, mert Isten törvénye által elítél és kárhoztat, bűnösnem talál, de készített nekem egy „egérutat”, amelyen keresztül megmenekülhetek. Egyetlen „kiskapu” van és az Jézus Krisztus. Azáltal, hogy meghalt helyettem, azaz magára vette a törvény ítéletét az én életemre vonatkozólag is, elégtételt szolgáltatott, azaz Isten Őt büntette meg helyettem, így megmenekülhetek.

„Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. (Gal 3:24) Isten törvénye úgy viselkedik, mint egy tanító, pedagógus abban, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy mi a Krisztus Jézus váltsághalálában való hit által igazuljunk meg.

A törvény ismerete igen hasznos számunkra, mert annak cselekvése által, Isten Lelkének munkájának köszönhetően, rájövök arra, hogy nagy bajban vagyok. Nem tudok a törvény szerint élni. Nem tudok jó lenni, megjavulni, ezért Isten keményen megbüntet, és a minimális tétel: a halál, kárhozat.

Ez a felismerés elvezet Luther Mártonnal együtt oda bennünket, hogy hogyan találhatok egy kegyelmes Istent?

Itt ismerhetem meg Isten kegyelmét, Jézus Krisztusban. Mert: „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak…” Róma 8:1

Természetesen ez nem a Pokol lángjaival ijesztgető prédikáció, mert az csak rettegő megtérést eredményezne. Isten törvényének hirdetése azonban könnyező, bűnbánó megtérőket hoz létre. Ha a törvény megismerése bemutatja a bűnös természetünk állapotát és a Pokolt, mint jogos büntetést, az ember hálás lesz Isten mérhetetlen, mentő szeretetéért és kegyelméért. Ámen. (B.T.)

Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná

„Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná…a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.”

(Márk 7,20.23)

Jézussal vitába keverednek a farizeusok, akik számon kérik rajta és tanítványain, hogy miért nem mosnak étkezés előtt kezet? A tisztálkodási szabályok nagyon fontosak voltak az akkori zsidók számára. Aki nem tartotta be azokat, azt az embert tisztátalannak kiáltották ki, és akár a közös alkalmakról is eltilthatták. Az ember megítélése a külső tisztasági előírások, elvárások betartásához is kapcsolódott: aki megszegi azokat, törvényszegővé vált mások szemében.

Jézus azonban valami fontosat tanít az övéinek a tisztasággal kapcsolatosan. A külső tisztaság helyett a hangsúlyt a szívünkben lévő tisztaságra helyezi. Egyértelművé teszi, hogy Isten szemében az az ember törvényszegő, tisztátalan, akinek a szívében gonoszság rejtőzik. Hiába a megnyerő külső, ha a szívben lévő indulatok és gondolatok bűzlenek…gonoszok…A bűn tesz mocskossá bennünket Isten szemében.

Fontos a külső megjelenés is, egy ápolatlan külső nem illik Isten gyermekéhez, de a szív tisztasága mindennél fontosabb az Úr szemében. Milyen sokat figyelünk a külsőre, az ápolt megjelenésre. Egész iparág szakosodott arra, hogy az ember külsejét széppé tegye, és az emberek sokat is költenek erre. De vajon mikor figyelnek oda az emberek arra, hogy a bennük lévő lélek tiszta legyen, bűntől megtisztított? Sokszor a megnyerő külsővel, a látszattal igyekeznek elrejteni azt a gonoszságot, ami bennük van. Embereket be lehet csapni, Istent azonban nem. Azt mondja Jézus, hogy az üdvösséget nem a külső alapján ítélik oda az embernek, hanem aszerint, hogy mi van a szívében…ki uralkodik a szívében. Ennek ellenére mégsem azon vannak a legtöbben, hogy a szívüket megtisztítsák…Egy ápolatlan külsővel nem tudnánk együtt élni, de milyen sokan ápolatlan, koszos, tisztátalan szívvel le tudnak élni egy életet. Elviselik a bűn bűzét, szagát az életükben. Pedig tisztátalan ember nem mehet be Isten országába!

Te figyelsz a belsőd tisztaságára? Ápolod? Engeded, hogy Isten megtisztítsa Jézus vére által, bűnbocsánata által? Csak Jézus tudja megmosni a lelkünket, szívünket…Akinek a szíve tiszta, annak az élete is jó illatú, kedves Isten és emberek előtt. Akinek pedig tisztátalan, az előbb-utóbb egyedül marad…mert senki sem szeret sokáig ott maradni, ahol valami bűzlik…Mert akiből szeretet árad, azt megbecsülik, akiből pedig gonoszság, azt elkerülik. A szív tisztaság mindennél többet ér…Istennél mindenképp. Egyszóval tedd az Úr kezébe az életedet, hogy megtisztítsa azt…ja, és azért moss kezet is… (N.G.)

Csodálod, vagy cselekszed is Isten akaratát?

Textus: Tit3,1-7

Az ősi Olimpiai játékok idején, az egyik napon egy törékeny idős ember érkezett az arénába, de már minden hely foglalt volt. Elhaladt az athéniak ülőhelyei előtt, de csak kinevették az öregembert. Aztán elment a spártaiak előtt, amikor egy pillanat alatt az összes spártai felállt a székéről, és felajánlotta helyét az öregembernek. Erre az athéniak hangos ovációval üdvözölték a spártaiakat. Az idős ember ezt mondta: “Az athéniak csodálják a jót, de a spártaiak cselekszik is.”

De hozhattam volna mai példát is. Például egy buszon vagy vonaton ki adja át a helyét egy idős embernek? Vagy ha látok egy embert estefelé hazamenve, ki az, aki odamegy és segít? (biztos részeg…) Mi is csodáljuk azt aki mer tenni, de talán már odáig jutottunk, hogy inkább hülyézzük azokat, akik egy kicsit is jó indulattal vannak mások iránt. Persze, ha velünk történik meg azaz mifelénk valaki jó, az igen jól esik. Csodálod, vagy cselekszed Isten akaratát? Jó érzés, vagy jó cselekedet számodra Isten követése? Nézzük meg, hogy ez miért fontos?

Pál a missziói látogatása után hátrahagyva Tituszt Krétán, mert a gyülekezetnek komoly gondjai vannak az evangélium megélésével kapcsolatosan. Keményen fogalmaz, sőt saját prófétájukat idézi, hogy „A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadálatok, lusta, falánk népség.”(Tit1:12)

No, nem semmi kritika egy keresztyén gyülekezetről! Szerintem, ha a mi gyülekezetünkről, rólunk valaki ezt mondaná, nagyon megharagudnánk rá. Megrögzött hazudozók vagytok, gonosz bestiák, lusta haspókok!

Persze nem bosszantásból mondja ezt Pál, hanem meg is mondja, hogy azért, hogy a hitük tiszta és valós legyen. Ne tévhit! A Jézusban lévő igaz hitet összekapcsolja, az azt követő jó cselekedetetekkel. Jakab is hasonlót mond:
Jak2,14-20 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?

Kemény beszéd nem? Ha csak hiszed, hogy van Isten, akkor még az Ördög szintjén vagy. Ő is hiszi, de nem cselekszi Isten akaratát. Milyen hit az, ami a gyakorlatban nem ér semmit?

A felolvasott részben is felsorol Pál néhány dolgot, amiben komolyan inti a gyülekezet tagjait, mert Tit1,16 Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.

Ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják. Ez is kemény megállapítás. A cselekedet a hitünk mérője. Mutatja a hamis, vagy az igaz hitet. Hogy milyen magas a léc? Nézzük!

2 vers: Senkit se szóljanak meg! Azaz amikor szándékosan valakire rosszat mondok. Miért, mert magamat szeretném fényezni vele. Pedig nem lesz jobb nekem, és csak ártok vele.

Kerüljék a viszálykodást! Ne veszekedj. Mit ér az igazságod, ha körülöttünk mindenki szenved miatta? Lehet igazad, hangoztathatod is, de ha nincs békesség, megéri? Inkább szeresd a békességet!

Legyetek megértőek! Legyél elnéző, szerény, gyöngéd (ez nem egyenlő a gyengével!). Szeretetben egymást hordozzuk el, a másik gyengeségeit, hibáit. Ő is tudja, én is tudom, de nem fogom minden nap nyakon önteni vele. Inkább segítsd.

Teljes szelídség minden ember iránt. Jézus nem erőszakkal akarta megváltoztatni életünket, hanem szeretetével! Szelídség = „fegyelmezett szeretet” – tehát nem uralkodó szeretet. Ez hatásosabb – az erőszak lázadást szül, a szelídség pedig összetöri a kemény szíveket. Ez Krisztus stratégiája is. Megzabolázni a hevességünket!

Ugye, magas a léc? Ki ugorhatja át? De hogyan is folytatja Pál? „Voltunk” Érdekes, már nem vagyunk:

Esztelenek (mint akiknek nincs eszük), engedetlenek (makacsok), tévelygők(megtévesztők, céltalanok), élvezetek rabjai (rabszolgái a vágyainknak), gonoszságban (hitványként, rosszat akarva), irigységben élők (mindenkire akinek jobban megy és ment a panaszkodás), gyűlöltek és gyűlölők. (megfolytottuk volna egy kanál vízben is egymást, ha tehettük volna.)

„DE” Ebben az állapotban voltunk, amelyben ők most, de Isten jósága megmentet minket, jóindulatúvá és szelídségünkké válik azokkal szemben, akikre egykor hasonlóak voltunk.

Önmagunktól soha nem tudnánk megváltozni. Ha nem segít rajtunk Isten, akkor ilyenek is maradunk örökre, aminek a vége az örök kárhozat.

Tit3,4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,

Nagyon kedves dolgot vezet be az újszövetségben „De” kötőszó. Olyan segédszó, aminek nincs önálló fogalmi jelentése, hanem szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat vagy egész önálló mondatokat kapcsol össze egymással, kifejezve az összekapcsolt egységek közötti logikai viszonyt.

Az ember elveszett, bűnbe élő életét összekapcsolja Isten jóságával, ami az üdvösségre vezet. Isten szeretetét összeköti, a mi javíthatatlan, megromlott állapotunkkal.

Megjelent- elérhetővé, láthatóvá, megkaphatóvá vált. Ott a golgotán szerezte meg, mutatta meg Isten, hogy szeret téged annyira, hogy képes az egyetlen egy fiát helyetted megöletni hagyni. Mindenét odaadja érted, hogy megváltozz, ki gyere a bűn rabszolgaságából. Tudja, hogy mi erre képtelenek vagyunk:

Tit3,5nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Nem azért, mert mi jók vagyunk, tudunk jót, jól tenni és ezért megsegít, hanem irgalmából teszi ezt. Talán mi a jókért, jó dolgokért meghalnánk, de ez több, mert a gonosz emberekét, a bűnösökért is hajlandó volt meghalni. Értjük ezt?

Mi ennek a következménye? Hogy aki bánja a bűneit, vallást tesz arról, azaz beismeri azt, elmondja, kimondja és bocsánatot kér Istentől és emberektől, azt újjászüli. Nem félig! Teljes egészében új lesz. A külső ugyanaz, de a belsőben valami új kezdődik. Nem magamtól, hanem ez a Szentlélek munkája. Innentől lakik bennem az Isten Szentlelke és innentől tudom, hogy meg vagyok mentve az örök kárhozattól, a Pokoltól. Krisztus hit által él a szívemben és képessé tesz engem a jónak megcselekvésére. Nem saját erőből, hanem Tőle kapott erőben.

Ez ám az igazi! És ez látszik! Ez nem rejthető el, mint a hegyen épített várost, várat is messziről lehet látni! Ezt mindenki észreveszi, mert elkezdi élni is azt, amiben, akiben, hisz!

Van hited? Mutasd meg a tetteidből! Ha nem tudod, akkor sajnos magadat csapod be, mert csak csodálod Istent, de nem hiszel benne. A hit cselekedetek nélkül halott. A halott hitű ember viszont kimarad a menyországból! Kint, vagy bent? Ez itt a kérdés. Az életed mutatja a hitedet.

Ha kétségbe estél, hirdetem neked Isten nagy szeretetét és irgalmát. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Ezzel elkezdheted élni is azt amit eddig csak csodálva hittél. Micsoda nagy lehetőség, ragadd meg a keresztet, ahol Jézus érted, helyetted adta életét, hogy gyakorlativá, megfoghatóvá tegye számunkra a hitet. Gyere, kérjük erre….

Balogh T.

Növekedjetek hitben

Valaki egyszer azt mondta, hogy meg tudja állapítani, hogy egy-egy keresztyén mikor növekszik. A kegyelemben való növekedésének arányában egyre jobban fölmagasztalja Mesterét, egyre kevesebbet beszél arról, amit saját maga csinál, és mind kisebbé válik a maga szemében, amíg a hajnalcsillaghoz hasonlóan eltűnik a fölkelő nap előtt.

A gyümölcsös belseje

Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte. Egyik szomszédját – noha többször hívta – semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:

– Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég…

– No ez igazán nem mérvadó – szólt mosolyogva a kerttulajdonos – messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.

– Ha így áll a dolog, az más – szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.

Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol-tartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.