Kelet-Magyarországi Belmisszió Alapítvány
Szenvedélyünk a lélekmentés szolgálata
A vallás alapfeltétele az, hogy ha jól élsz, akkor a dolgok jól fognak alakulni számodra, de ez helytelen.
Jézus volt erkölcsileg a legbecsületesebb ember, aki valaha élt, mégis tele volt szegénység, elutasítás, igazságtalanság, sőt a kínzás élményével. (Tim Keller)
Képzeljen el egy tengerészt, aki új a hajón és a legénység között, és zavarban van, hogy merre tart a hajója. Éjszaka van, és a hajó mozgása nem egyezik a Sarkcsillag, mint fix tájékozódási pontként való használatával megállapított iránnyal. Ezért a zavart tengerész megkérdezi: „Kapitány, hová megyünk?”
A kapitány így válaszol: „Itt egy kicsit másképp csináljuk a dolgokat. Látod a lámpást a hajó orrán? Ez a mi irányító fényünk. Így haladunk át a tengeren.”
Nem csoda, hogy a hajó mozgásának így nincs értelme. Ha egy hajót nem egy fix tájékozódási ponttal vezetünk, az azt jelenti, hogy a hajó sodródik, és a semmibe utazik.
Az emberi élet is olyan, mint egy hajó. Ahhoz, hogy eljussunk oda, ahová menni kell, tájékozódási ponttal kell rendelkeznünk magunkon és világunkon kívül. Szükségünk van egy Északi Sarkcsillagra. Hiszen az emberiség a világ, a testiség és az ördög útvesztőjében van ( Ef 2,1–3 ). Csapdába estünk, mert levettük a szemünket Istenről, a Teremtőnkről, és a teremtés „hajójába” néztünk, hogy megtaláljuk az utat (Róma 1:18–25). Az elménk hiábavalóvá vált.
De van remény. Van Isten. Megszabadít minket az önmagunk és a bűn rabszolgaságától. Ő a végső referencia, viszonyítási pont, az egyetlen megbízható útmutató az értelmes és örömteli élethez. Jézus Krisztus belépett az emberi romlottság legmélyére, hogy kihozzon minket onnan. Kifelé irányult, a menny akaratára támaszkodva (János 5:19). És ez az élet – a végső Sarkcsillagra, az ő mennyei Atyjára utalva – a keresztre vezette Jézust, ahol utat nyitott nekünk a semmiből és valahova: egy szent városba, az új Jeruzsálembe. Befejezett munkája azt jelenti, hogy bűneink bocsánatot nyerhetünk, és rákerülhetünk az örök élethez vezető keskeny útra. CASEY SHUTT
Ha azt mondom valakinek, hogy van egy jó hírem számodra, mert valaki kifizette helyetted a háromszázezer forintos gyorshajtási bírságot, valószínűleg nem értené, hogy miről beszélek. Miért jó hír ez nekem?! Hiszen nincs is háromszázezres gyorshajtásos bírságom! A jó hír lehet, hogy mégsem olyan jó hír számára, sőt inkább értelmetlen zagyvaság? Sőt mi több, még sértőnek is érezheti, hiszen azt feltételezi a másikról, hogy törvénysértést követett el, miközben úgy gondolja, hogy ártatlan.
De ha a szabálysértést részletesen elhangzik, mint például, hogy tegnap az úton idefelé a főúton sebességet mértek és te 120-szal száguldottál keresztül egy gyalogátkelőhelyen. Több jól látható figyelmeztető tábla volt kitéve, hogy 30 km/h a sebességhatár, de te ennek ellenére mégis 120-szal hajtottál keresztül a zebrán. Amit tettél, az rendkívül felelőtlen és veszélyes volt, háromszázezer forint a büntetés! Igen ám, de amikor a rendőrök a törvényt érvényesíteni szerették volna, csekket akartak nevedre kiállítani, valaki ott termett és kiegyenlítette a tartozásodat. Nagyon szerencsés vagy!
A szabálysértés részletes magyarázata miatt lett a jó hírből tényleg jó hír. Ha nincs érthető és világos magyarázat, hogy hogyan és mivel vétettünk a törvény ellen, akkor a jó hírt értelmetlen zagyvaságnak fogjuk tartani, sőt még sértőnek is érezzük. De amint világossá válik számunkra, hogy áthágtuk a szabályokat, akkor a jó hír valóban jó hír lesz.
Vajon saját bűnösségünket meg tudjuk ismerni az Isten törvényén kívül? Minden ember meg van arról győződve, hogy ő igazán jó, a többiek lehetnek bűnösök, nyomorultak, de ő a lelke mélyén jó, még akkor is, ha néha hibákat követ el.
Tehát a törvény egyik feladata, hogy elnémítsa a szájat. Hogy megállítsa a bűnöst abban, hogy mentegesse magát azt mondva, hogy nálam sokkal rosszabb ember is van. Nem vagyok én olyan rossz ember. A törvény elhallgattatja az önigazoló, a magát mentegető szájat és az egész világot, nemcsak a zsidókat, de az egész világot bűnösen hagyja Isten előtt.
„Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.”. Tehát Isten törvénye által ismerhetem fel a bűnt az életemben.
Isten az ő törvényében világosan leírta, hogy mit kell cselekedni, hogy életünk legyen. A választott nép, a zsidó nép fogadta a törvényt (nem csak a 10 Parancsolatot) és elkezdte cselekedni, azaz betartani.
Ahhoz, hogy megtudjam, hogy mit akar tőlem az az Isten, aki teremtett, aki mindenható és az egész világ Ura, ismernem kell a Bibliát. Abban jelenti ki magát, és az akaratát a teremtményei számára.
Olyan ez, mint egy felhasználói kézikönyv. Persze sokszor nem olvassuk el, pl. ha veszünk egy új gépet, hanem próbálgatjuk, de amikor jön a sok hibaüzenet, akkor kezdjük el keresni a dokumentációban, hogy mit is kellett volna tennünk. Lehet, hogy már késő, mert elrontottuk.
Mit akar Isten? Mi a jó, vagy rossz számunkra? Hogyan lehetek boldog? Minden kérdésre, ami életbevágóan fontos, választ ad nekünk Isten a Bibliából.
Ez azzal kezdődik, hogy elkezdem tanulmányozni az akaratát. Olvassuk, hogy mit kell tennem, és elkezdek a szerint élni.
Igen ám, csak ekkor jön egy fájdalmas felismerés! Képtelen vagyok betartani azt! Lehetetlen, hogy ne sértsem meg azt. Ha nem is cselekedetekben, de gondolatban biztos nem tudok eleget tenni a törvénynek. Ki az, aki ne hazudott volna életében? Ki az, aki nem kívánt volna olyant, ami a másiké volt? És nem is beszéltünk a beszédünk tisztaságáról.
„A bűn pedig a törvénytelenség”(1Ján 3:4), „Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.” (Róma 7:7)
A bűn felismerése a törvény megismerése által van. Tudom mit kell tennem, de nem tudom azt megtenni. Így a törvény fog engem elítélni az örök kárhozatra. Nincs mentségem.
Persze a törvény nem ismerete nem mentesít a törvényszegés alól. Ha nem is olvastam, Isten annak egy részét a szívünkbe írta: „mert Isten nem személyválogató. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el. Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.
Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük, jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. Róm 2:11-16
Tehát menthetetlenek vagyunk? Mindannyian elkárhozunk és a Pokolra kerülünk? Ha csak a törvényt ismernénk, mindannyian nyomorultak lennénk. Pál így kiállt fel: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok. Róm7,24-25
Ez az evangélium, örömhír! Ha felismertem az elveszett állapotomat, mert Isten törvénye által elítél és kárhoztat, bűnösnem talál, de készített nekem egy „egérutat”, amelyen keresztül megmenekülhetek. Egyetlen „kiskapu” van és az Jézus Krisztus. Azáltal, hogy meghalt helyettem, azaz magára vette a törvény ítéletét az én életemre vonatkozólag is, elégtételt szolgáltatott, azaz Isten Őt büntette meg helyettem, így megmenekülhetek.
„Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. (Gal 3:24) Isten törvénye úgy viselkedik, mint egy tanító, pedagógus abban, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy mi a Krisztus Jézus váltsághalálában való hit által igazuljunk meg.
A törvény ismerete igen hasznos számunkra, mert annak cselekvése által, Isten Lelkének munkájának köszönhetően, rájövök arra, hogy nagy bajban vagyok. Nem tudok a törvény szerint élni. Nem tudok jó lenni, megjavulni, ezért Isten keményen megbüntet, és a minimális tétel: a halál, kárhozat.
Ez a felismerés elvezet Luther Mártonnal együtt oda bennünket, hogy hogyan találhatok egy kegyelmes Istent?
Itt ismerhetem meg Isten kegyelmét, Jézus Krisztusban. Mert: „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak…” Róma 8:1
Természetesen ez nem a Pokol lángjaival ijesztgető prédikáció, mert az csak rettegő megtérést eredményezne. Isten törvényének hirdetése azonban könnyező, bűnbánó megtérőket hoz létre. Ha a törvény megismerése bemutatja a bűnös természetünk állapotát és a Pokolt, mint jogos büntetést, az ember hálás lesz Isten mérhetetlen, mentő szeretetéért és kegyelméért. Ámen. (B.T.)
„Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná…a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.”
(Márk 7,20.23)
Jézussal vitába keverednek a farizeusok, akik számon kérik rajta és tanítványain, hogy miért nem mosnak étkezés előtt kezet? A tisztálkodási szabályok nagyon fontosak voltak az akkori zsidók számára. Aki nem tartotta be azokat, azt az embert tisztátalannak kiáltották ki, és akár a közös alkalmakról is eltilthatták. Az ember megítélése a külső tisztasági előírások, elvárások betartásához is kapcsolódott: aki megszegi azokat, törvényszegővé vált mások szemében.
Jézus azonban valami fontosat tanít az övéinek a tisztasággal kapcsolatosan. A külső tisztaság helyett a hangsúlyt a szívünkben lévő tisztaságra helyezi. Egyértelművé teszi, hogy Isten szemében az az ember törvényszegő, tisztátalan, akinek a szívében gonoszság rejtőzik. Hiába a megnyerő külső, ha a szívben lévő indulatok és gondolatok bűzlenek…gonoszok…A bűn tesz mocskossá bennünket Isten szemében.
Fontos a külső megjelenés is, egy ápolatlan külső nem illik Isten gyermekéhez, de a szív tisztasága mindennél fontosabb az Úr szemében. Milyen sokat figyelünk a külsőre, az ápolt megjelenésre. Egész iparág szakosodott arra, hogy az ember külsejét széppé tegye, és az emberek sokat is költenek erre. De vajon mikor figyelnek oda az emberek arra, hogy a bennük lévő lélek tiszta legyen, bűntől megtisztított? Sokszor a megnyerő külsővel, a látszattal igyekeznek elrejteni azt a gonoszságot, ami bennük van. Embereket be lehet csapni, Istent azonban nem. Azt mondja Jézus, hogy az üdvösséget nem a külső alapján ítélik oda az embernek, hanem aszerint, hogy mi van a szívében…ki uralkodik a szívében. Ennek ellenére mégsem azon vannak a legtöbben, hogy a szívüket megtisztítsák…Egy ápolatlan külsővel nem tudnánk együtt élni, de milyen sokan ápolatlan, koszos, tisztátalan szívvel le tudnak élni egy életet. Elviselik a bűn bűzét, szagát az életükben. Pedig tisztátalan ember nem mehet be Isten országába!
Te figyelsz a belsőd tisztaságára? Ápolod? Engeded, hogy Isten megtisztítsa Jézus vére által, bűnbocsánata által? Csak Jézus tudja megmosni a lelkünket, szívünket…Akinek a szíve tiszta, annak az élete is jó illatú, kedves Isten és emberek előtt. Akinek pedig tisztátalan, az előbb-utóbb egyedül marad…mert senki sem szeret sokáig ott maradni, ahol valami bűzlik…Mert akiből szeretet árad, azt megbecsülik, akiből pedig gonoszság, azt elkerülik. A szív tisztaság mindennél többet ér…Istennél mindenképp. Egyszóval tedd az Úr kezébe az életedet, hogy megtisztítsa azt…ja, és azért moss kezet is… (N.G.)
Textus: Tit3,1-7
Az ősi Olimpiai játékok idején, az egyik napon egy törékeny idős ember érkezett az arénába, de már minden hely foglalt volt. Elhaladt az athéniak ülőhelyei előtt, de csak kinevették az öregembert. Aztán elment a spártaiak előtt, amikor egy pillanat alatt az összes spártai felállt a székéről, és felajánlotta helyét az öregembernek. Erre az athéniak hangos ovációval üdvözölték a spártaiakat. Az idős ember ezt mondta: “Az athéniak csodálják a jót, de a spártaiak cselekszik is.”
De hozhattam volna mai példát is. Például egy buszon vagy vonaton ki adja át a helyét egy idős embernek? Vagy ha látok egy embert estefelé hazamenve, ki az, aki odamegy és segít? (biztos részeg…) Mi is csodáljuk azt aki mer tenni, de talán már odáig jutottunk, hogy inkább hülyézzük azokat, akik egy kicsit is jó indulattal vannak mások iránt. Persze, ha velünk történik meg azaz mifelénk valaki jó, az igen jól esik. Csodálod, vagy cselekszed Isten akaratát? Jó érzés, vagy jó cselekedet számodra Isten követése? Nézzük meg, hogy ez miért fontos?
Pál a missziói látogatása után hátrahagyva Tituszt Krétán, mert a gyülekezetnek komoly gondjai vannak az evangélium megélésével kapcsolatosan. Keményen fogalmaz, sőt saját prófétájukat idézi, hogy „A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadálatok, lusta, falánk népség.”(Tit1:12)
No, nem semmi kritika egy keresztyén gyülekezetről! Szerintem, ha a mi gyülekezetünkről, rólunk valaki ezt mondaná, nagyon megharagudnánk rá. Megrögzött hazudozók vagytok, gonosz bestiák, lusta haspókok!
Persze nem bosszantásból mondja ezt Pál, hanem meg is mondja, hogy azért, hogy a hitük tiszta és valós legyen. Ne tévhit! A Jézusban lévő igaz hitet összekapcsolja, az azt követő jó cselekedetetekkel. Jakab is hasonlót mond:
Jak2,14-20 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
Kemény beszéd nem? Ha csak hiszed, hogy van Isten, akkor még az Ördög szintjén vagy. Ő is hiszi, de nem cselekszi Isten akaratát. Milyen hit az, ami a gyakorlatban nem ér semmit?
A felolvasott részben is felsorol Pál néhány dolgot, amiben komolyan inti a gyülekezet tagjait, mert Tit1,16 Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
Ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják. Ez is kemény megállapítás. A cselekedet a hitünk mérője. Mutatja a hamis, vagy az igaz hitet. Hogy milyen magas a léc? Nézzük!
2 vers: Senkit se szóljanak meg! Azaz amikor szándékosan valakire rosszat mondok. Miért, mert magamat szeretném fényezni vele. Pedig nem lesz jobb nekem, és csak ártok vele.
Kerüljék a viszálykodást! Ne veszekedj. Mit ér az igazságod, ha körülöttünk mindenki szenved miatta? Lehet igazad, hangoztathatod is, de ha nincs békesség, megéri? Inkább szeresd a békességet!
Legyetek megértőek! Legyél elnéző, szerény, gyöngéd (ez nem egyenlő a gyengével!). Szeretetben egymást hordozzuk el, a másik gyengeségeit, hibáit. Ő is tudja, én is tudom, de nem fogom minden nap nyakon önteni vele. Inkább segítsd.
Teljes szelídség minden ember iránt. Jézus nem erőszakkal akarta megváltoztatni életünket, hanem szeretetével! Szelídség = „fegyelmezett szeretet” – tehát nem uralkodó szeretet. Ez hatásosabb – az erőszak lázadást szül, a szelídség pedig összetöri a kemény szíveket. Ez Krisztus stratégiája is. Megzabolázni a hevességünket!
Ugye, magas a léc? Ki ugorhatja át? De hogyan is folytatja Pál? „Voltunk” Érdekes, már nem vagyunk:
Esztelenek (mint akiknek nincs eszük), engedetlenek (makacsok), tévelygők(megtévesztők, céltalanok), élvezetek rabjai (rabszolgái a vágyainknak), gonoszságban (hitványként, rosszat akarva), irigységben élők (mindenkire akinek jobban megy és ment a panaszkodás), gyűlöltek és gyűlölők. (megfolytottuk volna egy kanál vízben is egymást, ha tehettük volna.)
„DE” Ebben az állapotban voltunk, amelyben ők most, de Isten jósága megmentet minket, jóindulatúvá és szelídségünkké válik azokkal szemben, akikre egykor hasonlóak voltunk.
Önmagunktól soha nem tudnánk megváltozni. Ha nem segít rajtunk Isten, akkor ilyenek is maradunk örökre, aminek a vége az örök kárhozat.
Tit3,4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,
Nagyon kedves dolgot vezet be az újszövetségben „De” kötőszó. Olyan segédszó, aminek nincs önálló fogalmi jelentése, hanem szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat vagy egész önálló mondatokat kapcsol össze egymással, kifejezve az összekapcsolt egységek közötti logikai viszonyt.
Az ember elveszett, bűnbe élő életét összekapcsolja Isten jóságával, ami az üdvösségre vezet. Isten szeretetét összeköti, a mi javíthatatlan, megromlott állapotunkkal.
Megjelent- elérhetővé, láthatóvá, megkaphatóvá vált. Ott a golgotán szerezte meg, mutatta meg Isten, hogy szeret téged annyira, hogy képes az egyetlen egy fiát helyetted megöletni hagyni. Mindenét odaadja érted, hogy megváltozz, ki gyere a bűn rabszolgaságából. Tudja, hogy mi erre képtelenek vagyunk:
Tit3,5nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Nem azért, mert mi jók vagyunk, tudunk jót, jól tenni és ezért megsegít, hanem irgalmából teszi ezt. Talán mi a jókért, jó dolgokért meghalnánk, de ez több, mert a gonosz emberekét, a bűnösökért is hajlandó volt meghalni. Értjük ezt?
Mi ennek a következménye? Hogy aki bánja a bűneit, vallást tesz arról, azaz beismeri azt, elmondja, kimondja és bocsánatot kér Istentől és emberektől, azt újjászüli. Nem félig! Teljes egészében új lesz. A külső ugyanaz, de a belsőben valami új kezdődik. Nem magamtól, hanem ez a Szentlélek munkája. Innentől lakik bennem az Isten Szentlelke és innentől tudom, hogy meg vagyok mentve az örök kárhozattól, a Pokoltól. Krisztus hit által él a szívemben és képessé tesz engem a jónak megcselekvésére. Nem saját erőből, hanem Tőle kapott erőben.
Ez ám az igazi! És ez látszik! Ez nem rejthető el, mint a hegyen épített várost, várat is messziről lehet látni! Ezt mindenki észreveszi, mert elkezdi élni is azt, amiben, akiben, hisz!
Van hited? Mutasd meg a tetteidből! Ha nem tudod, akkor sajnos magadat csapod be, mert csak csodálod Istent, de nem hiszel benne. A hit cselekedetek nélkül halott. A halott hitű ember viszont kimarad a menyországból! Kint, vagy bent? Ez itt a kérdés. Az életed mutatja a hitedet.
Ha kétségbe estél, hirdetem neked Isten nagy szeretetét és irgalmát. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Ezzel elkezdheted élni is azt amit eddig csak csodálva hittél. Micsoda nagy lehetőség, ragadd meg a keresztet, ahol Jézus érted, helyetted adta életét, hogy gyakorlativá, megfoghatóvá tegye számunkra a hitet. Gyere, kérjük erre….
Balogh T.
Valaki egyszer azt mondta, hogy meg tudja állapítani, hogy egy-egy keresztyén mikor növekszik. A kegyelemben való növekedésének arányában egyre jobban fölmagasztalja Mesterét, egyre kevesebbet beszél arról, amit saját maga csinál, és mind kisebbé válik a maga szemében, amíg a hajnalcsillaghoz hasonlóan eltűnik a fölkelő nap előtt.
Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte. Egyik szomszédját – noha többször hívta – semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:
– Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég…
– No ez igazán nem mérvadó – szólt mosolyogva a kerttulajdonos – messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.
– Ha így áll a dolog, az más – szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.
Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol-tartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.
1Sám 4,19-22
A fájdalom minden kisebb értékű dolgot háttérbe szorít, nagy fájdalom idején csak a szívünk legdrágább dolgai juthatnak eszünkbe, mert a fájdalom minden erőt és figyelmet magának követel és emészt fel.
Fineás felesége nagyszerű asszony volt. A hirtelen jött gyászhírek és a vereség híre idő előtti szülést indított meg, de a fiúnak nem tudott örülni ez a csodálatos asszony, mert szívét egyetlen fájdalom töltötte el: odavan Izrael dicsősége. Akinek minden kincse csak az Isten népének ügye, annak öröme és bánata sem táplálkozhat más forrásból. Abban az időben aligha szerette még valaki úgy az Úr ügyét, mint Fineás felesége. Az anyai érzést túlszárnyalta benne a gyülekezetre mért csapás feletti nagy fájdalom. A szülés gyötrelme nem hozott szót ajkára, de a frigyláda elvesztése jajkiáltásra bírta. Gyorsan nevet adni a fiúnak, éspedig nem az apa nevét, nem is valamelyik rokonét, hanem egy egész életre emlékeztető nevet: Ikábód, azaz odavan Izrael dicsősége. Elhagyta az Úr az ő népét bűnei miatt. Ez az asszony egy napon vesztette el férjét és apósát és kapott egy gyermeket. Kettős gyászban és egyszeri örömben azonban nem ezt ismétli, hanem azt a harmadikat: „Odavan Izrael dicsősége.” Nem a hadi siker elmaradása felett siránkozott, hanem azon, hogy a frigyláda, Isten jelenlétének záloga idegen kézbe került. Minden fájdalma és öröme felett ez volt az egyetlen mondanivalója: Isten nevére szégyent hoztunk, elhagyott minket az Úr, viselje ezt a nevet a fiam.
Ha a mai napon volt valami örömöd, nem sajdult-e bele a fájdalom, hogy Isten népe szétzilált sorokban fut, elhagyva kijelölt szolgálati helyét? Sem az imaőrség, sem az Igével való vigyázás hősei nem láthatók sehol, a böjtölés óriásai pedig sehol sincsenek, Ikábód. Nem fénylik Istennek dicsősége az Úr népe között, a szövetség drága Krisztusa hűtlen életünk miatt gyötörtetik. Ha házasságod a te fő ügyed, vagy gyermeked, vagy akár apró kis múlandó földi ügyeid, akkor messze vagy ettől az ószövetségi nagyszerű asszonytól, s életeddel hirdeted lkábód: odavan Izrael dicsősége, Fineás felesége felkiáltásában előbb a frigyládát, azután apósát és férjét említi. Halálra ítélt pap felesége volt ez az asszony, mégis megállott a legfőbb jóban, szíve ügye mégis az a megcsúfolt szövetség volt. Mekkora erő rejlett ebben a gyönge nőben. Felkiáltásában apósát, a főpapot és férjét, a megromlott papot jajgatja el, de a végén, amikor már alig volt ereje, csak a frigyládát említi.
A te utolsó sóhajtásod ebben a pillanatban mi lenne? Talán kicsiny ügyek is oly nagy gyászba borítanak téged, hogy nem látod tőle, mennyire odavan, eltűnt Isten dicsősége népe közül!
Fordulj most komolyan Jézus felé, hadd gyúljon fel és keljen fel világossága rajtad, engedj egy keveset abból a dicsőségből benned és rajtad feltámadni, hogy visszatérjen Izrael elveszett dicsősége. Addig pedig minden öröm és ajándék fölé írd oda: IKÁBÓD”.
Id. Zimányi József
Máté 27,31-34
Golgota. A legcsodálatosabb hegy, ami a világon található. Nem a nagysága, elragadó és káprázatos szépsége, bércei teszik naggyá. A Koponya-hegy, ahogyan másik néven nevezték, a mi Gellért-hegyünk harmada csupán, tehát nem is lenne olyan különleges, ha…Az az esemény teszi a Golgotát minden hegynél különbbé, amely szomorú ugyan, mégis a világtörténelem sorsfordító történése. Jézus, a Megváltó ott áldoztatott fel minden ember bűnéért. Az ő vére, ami életünk váltsága ott folyt ki, a mi Urunk a Golgotán halt meg. Ott dőlt el a bűnbe esett világ sorsa.
Jézus halála Isten új szövetségének a pecsétje. Az Úr látva azt, hogy az ember nem tud megszabadulni bűneitől, képtelen megváltozni, úgy döntött, hogy fia halála által ő maga mossa le bűneinket, aki pedig befogadja Jézust és mint Megváltóját szereti, annak új szívet és örök életet ajándékoz. Isten ezzel végleg megoldja a bűn kérdését, és érdemtelenül országának örökösévé tesz mindenkit, aki Jézusnak adja a szívét. Ezt a kegyelmét pedig mindenkinek felkínálja. Nem csak egy népet, egyes embereket hív el erre, hanem mindenkire kiterjeszti az ő szövetségét. Ha Jézust elfogadod, akkor te is megkapod a bűnbocsánatot és az új életet, valamint az üdvösséget. Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy felmentsen minket a ránk váró ítélettől, és helyette kegyelemből életet nyerjünk. Magára vette a büntetést és belehalt bűneinkbe.
Aki viszont nem törődik Jézus áldozatával, nem hisz mind abban, amit a Biblia mond, kívül marad Isten új szövetségén, és ítélet vár rájuk. Nem Isten zár ki, hanem a kemény szívünk az ő szövetségéből. Az egyetlen esélyünk, hogy túléljük a világra váró ítéletet, mely a bűn miatt következik be, ha hiszünk Jézusban és az ő áldozatában. Meg kell állnunk a Golgotán Jézus keresztjénél. Mit jelent ez? Bűnbánattal valld meg vétkeidet Jézusnak, köszönd meg az ő érted is meghozott áldozatát, jelentesd ki, hogy hiszel benne és elfogadod életed urának, és mindezt őszintén tedd meg. Kérd, hogy az ő vére téged is mosson tisztára és szabadítson meg a bűn hatalmából. Ha így cselekszel, akkor te is ott voltál a Golgotán, nem testben, hanem lélekben. Olyan valóságosan Jézus közelébe kerül így az ember, mintha saját szemeivel látná őt a kereszten.
Aki örökké élni akar, az nem kerülheti el a golgotai keresztet…Ott dől el a sorsunk…Akihez Jézus vére hozzáért, mert a golgotai kereszthez ment, és megragadta a kegyelmet, élni fog…aki elkerüli, elvész, örökké…Jézus halála az életet jelenti nekünk. A Golgotáról nem beszélhetünk másképpen, csak mélységes megdöbbenéssel és csodálattal, valamint a legnagyobb tisztelettel…A legcsodálatosabb hely…Kapu az Isten örök országába…Azt kívánom neked, hogy találd meg az utat a Golgotához, az ott lévő kereszthez…és élj örökké! Jézusért!
„A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”
(Lukács 15,21-24)
Figyeljétek csak, hogy mit tesz ez az édesapa a fiával. Nem elég, hogy megbocsátott neki és hazafogadta, már ez is nagy dolog volt a részéről. Hanem ezen túl még rá adja a legszebb ruhát, gyűrűt húz az ujjára, levágatja a legnagyobb állatot, és óriási ünnepséget szervez. Nem túlzás ez azért? Épp elég nagy dolog, hogy egyáltalán még szóba áll vele, de úgy viselkedni, mintha ez a fiú maga volna a tökéletes példakép, a büszkesége. Pedig egyáltalán nem érdemli meg ezt a fogadtatást. Az édesapa azzal, amit tesz a fiával, nyilvánvalóvá teszi mindenki számára, hogy kitűntetett szeretettel szereti és visszahelyezi abba a méltóságba, ahol korábban volt, amiről maga mondott le, miután elment otthonról. A legszebb ruhát kapja, hatalmas lakomát szervez a számára, mintha most szerezte volna meg az egyetemi diplomáját. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy mi is történt valójában.
Tudod, rád is ez vár, ez a meg nem érdemelt fogadtatás, szeretet, ha visszatérsz a mennyei Atyához. Jézus nekünk mondta el ezt a történetet, hogy világossá tegye a számunkra, mennyire vár ránk az Atya. Ha megtérünk hozzá, akkor így fog velünk bánni. Befogad a házába, a mennyei palotába, az ő országába, örökké élünk majd! És nem csak megtűr ott, pedig már az is nagy ajándék, ha egyszerűen csak ott lehetünk, hanem nem akármilyen méltóságba emel. Nagyobbá tesz az angyaloknál, a mennyei lényeknél, hiszen fiaként fog felmagasztalni. Azt mondja majd neked, ha visszatérsz hozzá: Te az én gyermekem vagy, és ezt vegye tudomásul mindenki! Gondolj csak bele, a király gyermeke lehetsz a mennyben. A legszebb ruhát adja rád – a legjobb dolgokkal fog elhalmozni. Olyan szép dolgok, mint amelyek a mennyben vannak elkészítve, itt a földön nincsenek is, nem is találunk. És mindezek mellé hatalmas partit tart a te tiszteletedre, ahol te leszel az ünnepelt.
Miért is teszi ezt? Mert ennyire örül, ha megtérsz, hazatérsz. Mert ennyire szeret. Nem érdemeljük meg egyáltalán ezt az ajándékot, hiszen mi nem tettünk azért semmit, amivel nekünk ez járna. Sőt, nem büszkeséget, hanem pontosan inkább szomorúságot okozunk neki, mert nem hallgatunk rá. Hátat fordítunk neki és a világi dolgokat többre becsüljük, mint az ő szeretetét. De mindezek ellenére Jézus azt mondja, aki a mennyből elhozta az Atya üzenetét nekünk: Hidd el, ez vár rád, csak térj meg! Gyere vissza Istenhez!
Aki ezt elhiszi, és megtér, visszamegy az Atyához, hogy mellette legyen, annak boldog élete van. Ezt egyszerűen csak el kell hinni. Aki pedig hisz, az az ember úgy élhet itt a földön minden egyes nap, hogy készülhet majd erre a boldogságra: a mennyben lesz egy parti, amit csak nekem szervez az én Atyám, a legszebb dolgokkal fog elhalmozni, és még királyi méltóságba emel, mint fiát. Ennél többet nem is adhat senki más! Ezért boldogok a hívő emberek. Ehhez fogható öröm nincs is. Aki ezt elhiszi, annak az embernek ez erőt és reménységet ad mindig, bármi is történjen. Te hogy állsz ezzel? Ne légy oktalan, aki ezt a nagyszerű lehetőséget is eltékozolja, mert nem veszi komolyan! Térj meg! Térj vissza hozzá! És töltsön el annak öröme: ez mind rám vár. Mert Jézus ezt mondta, és ő soha nem csapta be az embereket. Legyen áldott ezért az Isten!