Hónap: 2024 január

Íme, 10 ötlet, amely gyakorlása által bármely gyülekezet közösségi imaélete meddővé válik. Igen, a te gyülekezeted is gyengévé, és lelkileg tehetetlenné válhat! Csak kövesd ezt a 10 lépést, és a prédikáció erőtlenné lesz, a tagok élete többé már nem fog hatást gyakorolni a külvilágra, és az egyház alig lesz megkülönböztethető a világtól.

1. Ne gyere el!

Semmi sem ássa alá oly hatékonyan az imaközösséget, mint az otthonmaradó emberek. A kifogásolható indok miatt hiányzó ember, számos dolgot ér el egyszerre. Először is, megfosztja a megjelent személyeket jelenléte és imája bátorításától. Másodszor, ha a nemjárás szokássá válik, azok, akik eddig lelkiismeretesen jártak elcsüggednek, és megkérdezik majd maguktól, hogy nekik miért is kell ezzel bajlódniuk, ha mások nem teszik. Harmadszor, ennek hatása lesz a következő generációra is. A gyerekek hamar meg fogják tanulni szüleiktől, hogy az imaközösség legjobb esetben is csak egy fakultatív, extra dolog rosszabb esetben pedig egy unalmas tevékenység, amit el kell kerülni.

2. Gyere el, de felkészületlenül!

Érkezz meg kapkodva, úgy, hogy nem igazán gondolkoztál az összejövetel célján, és így nyugtalan leszel, gondolataid teljesen lekötnek majd. Értékes időbe fog kerülni, amíg összeszeded magad, és ráhangolódsz az alkalomra. Az is segít, ha jöveteled előtt nem imádkozol azért, hogy áldott legyen a találkozás, nem kérvén Isten segítségét, hogy tegye gyümölcsözővé a te részvételedet. Továbbá, ha a saját imaéleted töredezett és rendszertelen, akkor ez biztosítja, hogy gátlásaid legyenek, amikor közösségben kell imádkoznod.

3. Gyere el, de ne imádkozz!

Habár egyszerre csak egy személy imádkozik hangosan, a cél az, hogy mindenki más elmélyülten figyeljen rá, és testvére imádságára áment tudjon mondani. Minden egyes kifejezés, minden mondat meggondolt és tudatos értékelést kíván, hogy azokat magunkévá tehessük, és (így) biztosítsuk, hogy az egyes személyek szavai mindannyiunk imájává váljanak. Amikor egyvalaki imádkozik, mások csendben az Úrhoz fohászkodhatnak, hogy az Úr hallgassa meg az imádkozót – de ha te szabadon engeded gondolataidat, a testvéred magára maradt.

4. Gyere el, de ne imádkozz hangosan!

Némely hívő azt a benyomást kelti, hogy inkább megkísérelne bármely veszedelmes vállalkozást, mintsem egy vagy két mondatot szóljon a közösségben az ő Mennyei Atyjához, aki úgy szerette őt, hogy elküldte az Ö Fiát, hogy meghaljon érte. Bár a közösségben való imádkozás komoly akadálynak tűnhet valaki számára, de azért mégsem annyira, mintha mártírhalálra kérnék fel őt. Maradj csendben és biztosra veheted, hogy így megfosztod testvéreidet attól a csodálatos bátorítástól, amit a másik hangos imádsága jelent. Majdnem meg is győzöd magadat és másokat arról, hogy nincs igaza az írásnak, amikor ezt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Fil 4,13) Mondhatod, hogy „ilyen a természetem, ezen nem tudok változtatni.” Ez is segít aláásni azt az állítást, hogy az evangélium megváltoztatja az emberek életét.

5. Gondold azt, hogy csak olyan dolgokért imádkozhatsz, amit még senki sem említett!

Sokan mondják azt maguknak, hogy nem szükséges imádkozni valamiért, mert már másvalaki említette azt a témát. Azonban, amikor egyik ember a másik után ugyanazt a gondolatot veti fel, az Úr tudja, hogy az egész gyülekezet szívén viseli azt a dolgot, és vágyakozik azután. Eszerint az egy olyan fontos célkitűzés, hogy a gyülekezet egy akarattal kéri azt.

6. Sajátítsd ki magadnak az alkalmat, hogy senki másnak ne legyen esélye imádkozni!

Próbálj meg annyi időt felhasználni, amennyit csak lehet. Ezt teheted úgy, hogy rendkívül hosszan imádkozol, vagy pedig úgy hogy újra és újra imádkozol másvalaki helyett is, ha kell. Egy másik módszer az, ha mindegyik imakérést megemlíted egy hosszú imádságban. Ez másokban azt az érzést kelti, hogy már nincs is miért imádkozni.

7. Tegyél meg mindent, hogy a hangod ne legyen hallható!

Ez egy rendkívül hatékony módja a zavarkeltésnek, hiszen a jelenlevők többségét megfosztod attól, hogy veled együtt imádkozzanak. Hogyan is tehetnék, ha csak minden második szavadat hallják? Bár buzgón imádkozol az Úrhoz, a testvéreid elsősorban mégis azon gondolkoznak majd: „Mi is volt ez? Mit is mondott?” Ezt elérhetted azáltal, hogy mélyen meghajtod a fejed, és a térdedet célzod meg, vagy úgy, hogy kegyesen suttogsz.

8. „Prédikálj” az imádkozás alatt!

Vannak, akik szeretnek a más hívők iránt érzett haragjuknak imába öltöztetve hangot adni. Hasonlóképpen a közösség iránti panaszaiknak is. Ennek megvan az az előnye, hogy másokban az „ez nekem szólt” érzést kelti, és megfosztja őket a válasz jogától. A szokás ugyanis azt diktálja, hogy nekik ott kell ülniük, le kell nyelniük a kellemetlenségeket, és a végén dörgedelmes Áment kell mondaniuk rá.

9. Tanítsd Istent teológiai igazságokra a te imádban!

Ez hiábavaló gyakorlat. Megpróbálhatod, de Ő úgyis mindent tud.

10. Imádkozz idegesítő módon!

Gondolkozz erősen, és több tucat eredeti módot fogsz találni arra, hogy az emberek figyelmét miként vond el a mondandódtól, és e helyett arra bátorítod őket, hogy a beszédmódodra figyeljenek. Az egyik hatékony módszer az, ha egy meghatározott szót vagy kifejezést ismételgetsz végig az imádságod során. Ide tartozik például az „Uram” szó vagy egy kedvenc jelző ismételgetése. Ezzel sikerül rávenned testvéreidet, hogy azon gondolkodjanak, hogy „ez már legalább kilencedszer használja ezt a kifejezést ebben az imádságban”, és így biztosra veheted, ők már egyáltalán nem figyelnek imádságodra.

Phil Arthur (Engedélyezett fordítás az Evangelical Times, 2005. szeptemberi számából) (Fordította: Szabó Péter)