Honnan ismered meg nyomorúságodat? Isten Törvényéből. (Róma 3,20)

Ha azt mondom valakinek, hogy van egy jó hírem számodra, mert valaki kifizette helyetted a háromszázezer forintos gyorshajtási bírságot, valószínűleg nem értené, hogy miről beszélek. Miért jó hír ez nekem?! Hiszen nincs is háromszázezres gyorshajtásos bírságom! A jó hír lehet, hogy mégsem olyan jó hír számára, sőt inkább értelmetlen zagyvaság? Sőt mi több, még sértőnek is érezheti, hiszen azt feltételezi a másikról, hogy törvénysértést követett el, miközben úgy gondolja, hogy ártatlan.

De ha a szabálysértést részletesen elhangzik, mint például, hogy tegnap az úton idefelé a főúton sebességet mértek és te 120-szal száguldottál keresztül egy gyalogátkelőhelyen. Több jól látható figyelmeztető tábla volt kitéve, hogy 30 km/h a sebességhatár, de te ennek ellenére mégis 120-szal hajtottál keresztül a zebrán. Amit tettél, az rendkívül felelőtlen és veszélyes volt, háromszázezer forint a büntetés! Igen ám, de amikor a rendőrök a törvényt érvényesíteni szerették volna, csekket akartak nevedre kiállítani, valaki ott termett és kiegyenlítette a tartozásodat. Nagyon szerencsés vagy!

A szabálysértés részletes magyarázata miatt lett a jó hírből tényleg jó hír. Ha nincs érthető és világos magyarázat, hogy hogyan és mivel vétettünk a törvény ellen, akkor a jó hírt értelmetlen zagyvaságnak fogjuk tartani, sőt még sértőnek is érezzük. De amint világossá válik számunkra, hogy áthágtuk a szabályokat, akkor a jó hír valóban jó hír lesz.

Vajon saját bűnösségünket meg tudjuk ismerni az Isten törvényén kívül? Minden ember meg van arról győződve, hogy ő igazán jó, a többiek lehetnek bűnösök, nyomorultak, de ő a lelke mélyén jó, még akkor is, ha néha hibákat követ el.

Tehát a törvény egyik feladata, hogy elnémítsa a szájat. Hogy megállítsa a bűnöst abban, hogy mentegesse magát azt mondva, hogy nálam sokkal rosszabb ember is van. Nem vagyok én olyan rossz ember. A törvény elhallgattatja az önigazoló, a magát mentegető szájat és az egész világot, nemcsak a zsidókat, de az egész világot bűnösen hagyja Isten előtt.

„Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.”. Tehát Isten törvénye által ismerhetem fel a bűnt az életemben.

Isten az ő törvényében világosan leírta, hogy mit kell cselekedni, hogy életünk legyen. A választott nép, a zsidó nép fogadta a törvényt (nem csak a 10 Parancsolatot) és elkezdte cselekedni, azaz betartani.

Ahhoz, hogy megtudjam, hogy mit akar tőlem az az Isten, aki teremtett, aki mindenható és az egész világ Ura, ismernem kell a Bibliát. Abban jelenti ki magát, és az akaratát a teremtményei számára.

Olyan ez, mint egy felhasználói kézikönyv. Persze sokszor nem olvassuk el, pl. ha veszünk egy új gépet, hanem próbálgatjuk, de amikor jön a sok hibaüzenet, akkor kezdjük el keresni a dokumentációban, hogy mit is kellett volna tennünk. Lehet, hogy már késő, mert elrontottuk.

Mit akar Isten? Mi a jó, vagy rossz számunkra? Hogyan lehetek boldog? Minden kérdésre, ami életbevágóan fontos, választ ad nekünk Isten a Bibliából.

Ez azzal kezdődik, hogy elkezdem tanulmányozni az akaratát. Olvassuk, hogy mit kell tennem, és elkezdek a szerint élni.

Igen ám, csak ekkor jön egy fájdalmas felismerés! Képtelen vagyok betartani azt! Lehetetlen, hogy ne sértsem meg azt. Ha nem is cselekedetekben, de gondolatban biztos nem tudok eleget tenni a törvénynek. Ki az, aki ne hazudott volna életében? Ki az, aki nem kívánt volna olyant, ami a másiké volt? És nem is beszéltünk a beszédünk tisztaságáról.

„A bűn pedig a törvénytelenség”(1Ján 3:4), „Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.” (Róma 7:7)

A bűn felismerése a törvény megismerése által van. Tudom mit kell tennem, de nem tudom azt megtenni. Így a törvény fog engem elítélni az örök kárhozatra. Nincs mentségem.

Persze a törvény nem ismerete nem mentesít a törvényszegés alól. Ha nem is olvastam, Isten annak egy részét a szívünkbe írta: „mert Isten nem személyválogató. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el. Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.

Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük, jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. Róm 2:11-16

Tehát menthetetlenek vagyunk? Mindannyian elkárhozunk és a Pokolra kerülünk? Ha csak a törvényt ismernénk, mindannyian nyomorultak lennénk. Pál így kiállt fel: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok. Róm7,24-25

Ez az evangélium, örömhír! Ha felismertem az elveszett állapotomat, mert Isten törvénye által elítél és kárhoztat, bűnösnem talál, de készített nekem egy „egérutat”, amelyen keresztül megmenekülhetek. Egyetlen „kiskapu” van és az Jézus Krisztus. Azáltal, hogy meghalt helyettem, azaz magára vette a törvény ítéletét az én életemre vonatkozólag is, elégtételt szolgáltatott, azaz Isten Őt büntette meg helyettem, így megmenekülhetek.

„Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. (Gal 3:24) Isten törvénye úgy viselkedik, mint egy tanító, pedagógus abban, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy mi a Krisztus Jézus váltsághalálában való hit által igazuljunk meg.

A törvény ismerete igen hasznos számunkra, mert annak cselekvése által, Isten Lelkének munkájának köszönhetően, rájövök arra, hogy nagy bajban vagyok. Nem tudok a törvény szerint élni. Nem tudok jó lenni, megjavulni, ezért Isten keményen megbüntet, és a minimális tétel: a halál, kárhozat.

Ez a felismerés elvezet Luther Mártonnal együtt oda bennünket, hogy hogyan találhatok egy kegyelmes Istent?

Itt ismerhetem meg Isten kegyelmét, Jézus Krisztusban. Mert: „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak…” Róma 8:1

Természetesen ez nem a Pokol lángjaival ijesztgető prédikáció, mert az csak rettegő megtérést eredményezne. Isten törvényének hirdetése azonban könnyező, bűnbánó megtérőket hoz létre. Ha a törvény megismerése bemutatja a bűnös természetünk állapotát és a Pokolt, mint jogos büntetést, az ember hálás lesz Isten mérhetetlen, mentő szeretetéért és kegyelméért. Ámen. (B.T.)