Textus: Tit3,1-7
Az ősi Olimpiai játékok idején, az egyik napon egy törékeny idős ember érkezett az arénába, de már minden hely foglalt volt. Elhaladt az athéniak ülőhelyei előtt, de csak kinevették az öregembert. Aztán elment a spártaiak előtt, amikor egy pillanat alatt az összes spártai felállt a székéről, és felajánlotta helyét az öregembernek. Erre az athéniak hangos ovációval üdvözölték a spártaiakat. Az idős ember ezt mondta: “Az athéniak csodálják a jót, de a spártaiak cselekszik is.”
De hozhattam volna mai példát is. Például egy buszon vagy vonaton ki adja át a helyét egy idős embernek? Vagy ha látok egy embert estefelé hazamenve, ki az, aki odamegy és segít? (biztos részeg…) Mi is csodáljuk azt aki mer tenni, de talán már odáig jutottunk, hogy inkább hülyézzük azokat, akik egy kicsit is jó indulattal vannak mások iránt. Persze, ha velünk történik meg azaz mifelénk valaki jó, az igen jól esik. Csodálod, vagy cselekszed Isten akaratát? Jó érzés, vagy jó cselekedet számodra Isten követése? Nézzük meg, hogy ez miért fontos?
Pál a missziói látogatása után hátrahagyva Tituszt Krétán, mert a gyülekezetnek komoly gondjai vannak az evangélium megélésével kapcsolatosan. Keményen fogalmaz, sőt saját prófétájukat idézi, hogy „A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadálatok, lusta, falánk népség.”(Tit1:12)
No, nem semmi kritika egy keresztyén gyülekezetről! Szerintem, ha a mi gyülekezetünkről, rólunk valaki ezt mondaná, nagyon megharagudnánk rá. Megrögzött hazudozók vagytok, gonosz bestiák, lusta haspókok!
Persze nem bosszantásból mondja ezt Pál, hanem meg is mondja, hogy azért, hogy a hitük tiszta és valós legyen. Ne tévhit! A Jézusban lévő igaz hitet összekapcsolja, az azt követő jó cselekedetetekkel. Jakab is hasonlót mond:
Jak2,14-20 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
Kemény beszéd nem? Ha csak hiszed, hogy van Isten, akkor még az Ördög szintjén vagy. Ő is hiszi, de nem cselekszi Isten akaratát. Milyen hit az, ami a gyakorlatban nem ér semmit?
A felolvasott részben is felsorol Pál néhány dolgot, amiben komolyan inti a gyülekezet tagjait, mert Tit1,16 Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
Ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják. Ez is kemény megállapítás. A cselekedet a hitünk mérője. Mutatja a hamis, vagy az igaz hitet. Hogy milyen magas a léc? Nézzük!
2 vers: Senkit se szóljanak meg! Azaz amikor szándékosan valakire rosszat mondok. Miért, mert magamat szeretném fényezni vele. Pedig nem lesz jobb nekem, és csak ártok vele.
Kerüljék a viszálykodást! Ne veszekedj. Mit ér az igazságod, ha körülöttünk mindenki szenved miatta? Lehet igazad, hangoztathatod is, de ha nincs békesség, megéri? Inkább szeresd a békességet!
Legyetek megértőek! Legyél elnéző, szerény, gyöngéd (ez nem egyenlő a gyengével!). Szeretetben egymást hordozzuk el, a másik gyengeségeit, hibáit. Ő is tudja, én is tudom, de nem fogom minden nap nyakon önteni vele. Inkább segítsd.
Teljes szelídség minden ember iránt. Jézus nem erőszakkal akarta megváltoztatni életünket, hanem szeretetével! Szelídség = „fegyelmezett szeretet” – tehát nem uralkodó szeretet. Ez hatásosabb – az erőszak lázadást szül, a szelídség pedig összetöri a kemény szíveket. Ez Krisztus stratégiája is. Megzabolázni a hevességünket!
Ugye, magas a léc? Ki ugorhatja át? De hogyan is folytatja Pál? „Voltunk” Érdekes, már nem vagyunk:
Esztelenek (mint akiknek nincs eszük), engedetlenek (makacsok), tévelygők(megtévesztők, céltalanok), élvezetek rabjai (rabszolgái a vágyainknak), gonoszságban (hitványként, rosszat akarva), irigységben élők (mindenkire akinek jobban megy és ment a panaszkodás), gyűlöltek és gyűlölők. (megfolytottuk volna egy kanál vízben is egymást, ha tehettük volna.)
„DE” Ebben az állapotban voltunk, amelyben ők most, de Isten jósága megmentet minket, jóindulatúvá és szelídségünkké válik azokkal szemben, akikre egykor hasonlóak voltunk.
Önmagunktól soha nem tudnánk megváltozni. Ha nem segít rajtunk Isten, akkor ilyenek is maradunk örökre, aminek a vége az örök kárhozat.
Tit3,4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,
Nagyon kedves dolgot vezet be az újszövetségben „De” kötőszó. Olyan segédszó, aminek nincs önálló fogalmi jelentése, hanem szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat vagy egész önálló mondatokat kapcsol össze egymással, kifejezve az összekapcsolt egységek közötti logikai viszonyt.
Az ember elveszett, bűnbe élő életét összekapcsolja Isten jóságával, ami az üdvösségre vezet. Isten szeretetét összeköti, a mi javíthatatlan, megromlott állapotunkkal.
Megjelent- elérhetővé, láthatóvá, megkaphatóvá vált. Ott a golgotán szerezte meg, mutatta meg Isten, hogy szeret téged annyira, hogy képes az egyetlen egy fiát helyetted megöletni hagyni. Mindenét odaadja érted, hogy megváltozz, ki gyere a bűn rabszolgaságából. Tudja, hogy mi erre képtelenek vagyunk:
Tit3,5nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Nem azért, mert mi jók vagyunk, tudunk jót, jól tenni és ezért megsegít, hanem irgalmából teszi ezt. Talán mi a jókért, jó dolgokért meghalnánk, de ez több, mert a gonosz emberekét, a bűnösökért is hajlandó volt meghalni. Értjük ezt?
Mi ennek a következménye? Hogy aki bánja a bűneit, vallást tesz arról, azaz beismeri azt, elmondja, kimondja és bocsánatot kér Istentől és emberektől, azt újjászüli. Nem félig! Teljes egészében új lesz. A külső ugyanaz, de a belsőben valami új kezdődik. Nem magamtól, hanem ez a Szentlélek munkája. Innentől lakik bennem az Isten Szentlelke és innentől tudom, hogy meg vagyok mentve az örök kárhozattól, a Pokoltól. Krisztus hit által él a szívemben és képessé tesz engem a jónak megcselekvésére. Nem saját erőből, hanem Tőle kapott erőben.
Ez ám az igazi! És ez látszik! Ez nem rejthető el, mint a hegyen épített várost, várat is messziről lehet látni! Ezt mindenki észreveszi, mert elkezdi élni is azt, amiben, akiben, hisz!
Van hited? Mutasd meg a tetteidből! Ha nem tudod, akkor sajnos magadat csapod be, mert csak csodálod Istent, de nem hiszel benne. A hit cselekedetek nélkül halott. A halott hitű ember viszont kimarad a menyországból! Kint, vagy bent? Ez itt a kérdés. Az életed mutatja a hitedet.
Ha kétségbe estél, hirdetem neked Isten nagy szeretetét és irgalmát. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Ezzel elkezdheted élni is azt amit eddig csak csodálva hittél. Micsoda nagy lehetőség, ragadd meg a keresztet, ahol Jézus érted, helyetted adta életét, hogy gyakorlativá, megfoghatóvá tegye számunkra a hitet. Gyere, kérjük erre….
Balogh T.