A gyümölcsös belseje

Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte. Egyik szomszédját – noha többször hívta – semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:

– Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég…

– No ez igazán nem mérvadó – szólt mosolyogva a kerttulajdonos – messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.

– Ha így áll a dolog, az más – szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.

Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol-tartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.

Egy nagyszerű asszony


1Sám 4,19-22
A fájdalom minden kisebb értékű dolgot háttérbe szorít, nagy fájdalom idején csak a szívünk legdrágább dolgai juthatnak eszünkbe, mert a fájdalom minden erőt és figyelmet magának követel és emészt fel.
Fineás felesége nagyszerű asszony volt. A hirtelen jött gyászhírek és a vereség híre idő előtti szülést indított meg, de a fiúnak nem tudott örülni ez a csodálatos asszony, mert szívét egyetlen fájdalom töltötte el: odavan Izrael dicsősége. Akinek minden kincse csak az Isten népének ügye, annak öröme és bánata sem táplálkozhat más forrásból. Abban az időben aligha szerette még valaki úgy az Úr ügyét, mint Fineás felesége. Az anyai érzést túlszárnyalta benne a gyülekezetre mért csapás feletti nagy fájdalom. A szülés gyötrelme nem hozott szót ajkára, de a frigyláda elvesztése jajkiáltásra bírta. Gyorsan nevet adni a fiúnak, éspedig nem az apa nevét, nem is valamelyik rokonét, hanem egy egész életre emlékeztető nevet: Ikábód, azaz odavan Izrael dicsősége. Elhagyta az Úr az ő népét bűnei miatt. Ez az asszony egy napon vesztette el férjét és apósát és kapott egy gyermeket. Kettős gyászban és egyszeri örömben azonban nem ezt ismétli, hanem azt a harmadikat: „Odavan Izrael dicsősége.” Nem a hadi siker elmaradása felett siránkozott, hanem azon, hogy a frigyláda, Isten jelenlétének záloga idegen kézbe került. Minden fájdalma és öröme felett ez volt az egyetlen mondanivalója: Isten nevére szégyent hoztunk, elhagyott minket az Úr, viselje ezt a nevet a fiam.


Ha a mai napon volt valami örömöd, nem sajdult-e bele a fájdalom, hogy Isten népe szétzilált sorokban fut, elhagyva kijelölt szolgálati helyét? Sem az imaőrség, sem az Igével való vigyázás hősei nem láthatók sehol, a böjtölés óriásai pedig sehol sincsenek, Ikábód. Nem fénylik Istennek dicsősége az Úr népe között, a szövetség drága Krisztusa hűtlen életünk miatt gyötörtetik. Ha házasságod a te fő ügyed, vagy gyermeked, vagy akár apró kis múlandó földi ügyeid, akkor messze vagy ettől az ószövetségi nagyszerű asszonytól, s életeddel hirdeted lkábód: odavan Izrael dicsősége, Fineás felesége felkiáltásában előbb a frigyládát, azután apósát és férjét említi. Halálra ítélt pap felesége volt ez az asszony, mégis megállott a legfőbb jóban, szíve ügye mégis az a megcsúfolt szövetség volt. Mekkora erő rejlett ebben a gyönge nőben. Felkiáltásában apósát, a főpapot és férjét, a megromlott papot jajgatja el, de a végén, amikor már alig volt ereje, csak a frigyládát említi.


A te utolsó sóhajtásod ebben a pillanatban mi lenne? Talán kicsiny ügyek is oly nagy gyászba borítanak téged, hogy nem látod tőle, mennyire odavan, eltűnt Isten dicsősége népe közül!
Fordulj most komolyan Jézus felé, hadd gyúljon fel és keljen fel világossága rajtad, engedj egy keveset abból a dicsőségből benned és rajtad feltámadni, hogy visszatérjen Izrael elveszett dicsősége. Addig pedig minden öröm és ajándék fölé írd oda: IKÁBÓD”.

Id. Zimányi József

Gondolatok

 Tanuljunk az énekesmadaraktól: száraz ágon énekelnek a leghangosabban. Mi száraz ágon az aggodalmaskodástól, zöld ágon a jóllakottságtól nem énekelünk.

 Nagy hitnek nagy megpróbáltatások az ára. A hívő ember minden megpróbáltatása a lelki életben előléptetésnek számít.

 Nagy balgaság, ha valaki csak szolgálni akar, de szenvedni nem. A ma szenvedéseiben a holnap áldásai lépdelnek felénk.

 Csak a kereszt fényében láthatjuk helyes megvilágításban Istent, a világot és önmagunkat.

 Az ígéret földje felé vezető úton óriásokat találsz, ne lepődj meg ezen. Mikor Izrael előrehaladt, az óriások megjelentek, mikor a pusztába visszatértek, egyet sem találtak.

 Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmeitől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni. Hallják a szabadságra jutottak örömujjongását, de ugyanakkor ragaszkodnak a rabláncokhoz is.

 Ábrahám imádságai nem arra valók voltak, hogy biztosítsák Lótnak a Sodomában maradást.

 Sámson már Delila térdén vak volt.

 Eszternek többet használt a háromnapi böjt, mint minden szépítőszer.

 Egy engedelmes szamár mindig többet lát, mint egy engedetlen próféta.

 Isten adományait kitárt karral várjuk, a magunk adományait a perselybe zárt ujjakkal tesszük.

 Ha sajnálod a drága szelencét és az olajat, sohasem fogod Uradat felüdíteni.

 Jó dolog, ha nem tudja a te balkezed, mit cselekszik a jobb, de az már baj, ha te sem tudod.

 Az anyagi szükség nem jogosít fel a hitben való szegénységre.