A lélekmentés szenvedélye nélkül
Mit lődörögsz pajtás e furcsa pályán?
Hol kapzsiság és restség összebékül:
röhögve ad áldást e frigyre Sátán.
Az igazság emésztő szomja híján
mit nyulkálsz lapozni Bibliádat?
Enélkül aki szól, pár sort leír tán:
port hint szemébe fénysóvár világnak.
Ha összemocskoltad és ronggyá tépted
a tisztaság fénylő-fehér palástját,
százszor eladtad szavad és véred:
elvárod tán, hogy szentséged csodálják?
Mennyei béke, derű hogyha benned
magadba’ sincs, mi hasznod itt a földön?
Jobb volna akkor más mezőkre menned,
hol szent álarcot nem kell kérni – kölcsön…
De ha álszentség avas szólam kincsét,
ürességed, önzésed megútálod:
egy durva fáról néhány csepp vért hint szét
s benne mindent megád egy Jóbarátod.
/1970/
Írta: Siklós József