(Lukács 18,31-34)
Jézus nyíltan beszélt arról, hogy mi vár rá Jeruzsálemben. Ő tudta, hogyan végződik az útja, hogy a kereszthalált nem kerülheti el. Maga választotta ezt az áldozatot értünk. Nem kényszerítették rá, önként, szeretetből tette.
Belegondolva, döbbenetes, ami vele történt. Megfosztották Jézust a szabadságától (átadták a rómaiaknak), a méltóságától (meggyalázták, kigúnyolták, leköpték), az igazságától (hamis vádakkal illették és bűnösnek kiáltották ki), végül az életétől is, hiszen kegyetlenül kivégezték. Gondolj csak bele: szabadság, méltóság, igazság, élet … ezekért képesek lennének az emberek harcolni, küzdeni, csak el ne veszítsék. Ha valakit az igazságában megsértenek, azt nem nyeli csak úgy le, ha méltóságában bántják, azért felemeli a szavát. Nem engedjük ezeket elvenni. Jézustól elvették. Ő nem emelte fel a szavát, nem rendezett jelenetet, nem támadt azok ellen, akik ezt megtették vele. Ő hagyta mindezt. Ott állt középen arcul köpve, rajta gúnyolódva, ott volt a kereszten iszonyatos fájdalmak között úgy, hogy közben is csak vádaskodtak, gyalázták, nevettek rajta. Senki nem cserélt volna vele. Sokan nem is értették, miért hagyja, miért nem tesz valamit? Érted, értem engedte meg, hogy vele így bánjanak.
Azért, hogy legyen igazi szabadságunk. Mert bűnben élni, szeretetlenül viselkedni, önmagunkkal dicsekedni a mások kárára, csak magunkkal törődni, nem szabadságot jelent. Az igazi szabadság az, amikor nem vagyok gonosz indulatok, gondolatok játékszere, tisztátalan dolgok rabja. Ő a szabadságát adta oda, hogy mi vére által megszabaduljunk a bűn megkötözöttségétől.
Azért, hogy legyen igazi méltóságunk. Amikor rosszat követünk el, vétkezünk vagy hibát ejtünk, megbélyegeznek. Elveszítjük a méltóságunkat. De előfordul az is, hogy érdemtelenül csak meghurcolnak, besároznak, elveszik a méltóságunkat. Jézus odaadta a sajátját, hogy ha hiszünk benne és elfogadjuk az ő áldozatát, akkor felruházzon azzal a kiváltsággal, hogy Isten gyermeke lehetek. Nem akárkihez tartozhatok a benne való hit által. Ezt pedig nem vehetik el.
Azért, hogy legyen igazságunk. Azt hisszük, hogy nálunk van az igazság, és abból nem is engedünk. De ahhoz, hogy méltók legyünk az örök életre, nagyobb igazság kell. Senki sem tud úgy odaállni Isten trónja elé, hogy bármit is megérdemelne. Mert a magunk igazsága mellett annyi hazugság van az életünkben, ami az Úr szemében csak ítéletre méltó. De Jézus az ő igaz, tiszta voltát nekünk adja, ha hiszünk benne, hogy az ő igazsága által méltók legyünk az örök életre. Ha pedig Isten látja Jézust az életünkben, akkor az ő igazsága miatt megkegyelmez nekünk. Mintha mi is mindig tiszták, bűntelenek, igaz emberek lettünk volna, úgy tekint ránk Jézusért.
Azért, hogy legyen örök életünk. Az ő mennyei, tiszta élete volt az ár a mi üdvösségünkért cserébe. Meg kellett fizetni a bűn miatt, és az ő életébe került ez a fizetség. Aki Jézust Megváltójának tartja, az már elnyerte az örök életet, és bemehet Isten országába.
Gondolkodj el ezeken, hogy mitől fosztották meg Jézust, milyen áldozatot hozott érted. Köszönd meg ma neki. Némedi Gusztáv lp.
