„A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”
(Lukács 15,21-24)
Figyeljétek csak, hogy mit tesz ez az édesapa a fiával. Nem elég, hogy megbocsátott neki és hazafogadta, már ez is nagy dolog volt a részéről. Hanem ezen túl még rá adja a legszebb ruhát, gyűrűt húz az ujjára, levágatja a legnagyobb állatot, és óriási ünnepséget szervez. Nem túlzás ez azért? Épp elég nagy dolog, hogy egyáltalán még szóba áll vele, de úgy viselkedni, mintha ez a fiú maga volna a tökéletes példakép, a büszkesége. Pedig egyáltalán nem érdemli meg ezt a fogadtatást. Az édesapa azzal, amit tesz a fiával, nyilvánvalóvá teszi mindenki számára, hogy kitűntetett szeretettel szereti és visszahelyezi abba a méltóságba, ahol korábban volt, amiről maga mondott le, miután elment otthonról. A legszebb ruhát kapja, hatalmas lakomát szervez a számára, mintha most szerezte volna meg az egyetemi diplomáját. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy mi is történt valójában.
Tudod, rád is ez vár, ez a meg nem érdemelt fogadtatás, szeretet, ha visszatérsz a mennyei Atyához. Jézus nekünk mondta el ezt a történetet, hogy világossá tegye a számunkra, mennyire vár ránk az Atya. Ha megtérünk hozzá, akkor így fog velünk bánni. Befogad a házába, a mennyei palotába, az ő országába, örökké élünk majd! És nem csak megtűr ott, pedig már az is nagy ajándék, ha egyszerűen csak ott lehetünk, hanem nem akármilyen méltóságba emel. Nagyobbá tesz az angyaloknál, a mennyei lényeknél, hiszen fiaként fog felmagasztalni. Azt mondja majd neked, ha visszatérsz hozzá: Te az én gyermekem vagy, és ezt vegye tudomásul mindenki! Gondolj csak bele, a király gyermeke lehetsz a mennyben. A legszebb ruhát adja rád – a legjobb dolgokkal fog elhalmozni. Olyan szép dolgok, mint amelyek a mennyben vannak elkészítve, itt a földön nincsenek is, nem is találunk. És mindezek mellé hatalmas partit tart a te tiszteletedre, ahol te leszel az ünnepelt.
Miért is teszi ezt? Mert ennyire örül, ha megtérsz, hazatérsz. Mert ennyire szeret. Nem érdemeljük meg egyáltalán ezt az ajándékot, hiszen mi nem tettünk azért semmit, amivel nekünk ez járna. Sőt, nem büszkeséget, hanem pontosan inkább szomorúságot okozunk neki, mert nem hallgatunk rá. Hátat fordítunk neki és a világi dolgokat többre becsüljük, mint az ő szeretetét. De mindezek ellenére Jézus azt mondja, aki a mennyből elhozta az Atya üzenetét nekünk: Hidd el, ez vár rád, csak térj meg! Gyere vissza Istenhez!
Aki ezt elhiszi, és megtér, visszamegy az Atyához, hogy mellette legyen, annak boldog élete van. Ezt egyszerűen csak el kell hinni. Aki pedig hisz, az az ember úgy élhet itt a földön minden egyes nap, hogy készülhet majd erre a boldogságra: a mennyben lesz egy parti, amit csak nekem szervez az én Atyám, a legszebb dolgokkal fog elhalmozni, és még királyi méltóságba emel, mint fiát. Ennél többet nem is adhat senki más! Ezért boldogok a hívő emberek. Ehhez fogható öröm nincs is. Aki ezt elhiszi, annak az embernek ez erőt és reménységet ad mindig, bármi is történjen. Te hogy állsz ezzel? Ne légy oktalan, aki ezt a nagyszerű lehetőséget is eltékozolja, mert nem veszi komolyan! Térj meg! Térj vissza hozzá! És töltsön el annak öröme: ez mind rám vár. Mert Jézus ezt mondta, és ő soha nem csapta be az embereket. Legyen áldott ezért az Isten!
