Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához.
(Lukács 15,14-20)
Ha lehetséges lenne, akkor ezt a mondatot elkerülnénk: Vétkeztem ellened. Gondolj csak bele, minek kellett történnie, hogy ez a magabiztos, a világot meghódítani akaró fiú idejusson? Hogy beismerje, elrontotta, bűnt követett el. Aki kaviárt ehetett minden este, a legfinomabb borokkal koccinthatott, oda süllyedt, hogy már az is jó lenne neki, ha a disznók eledeléből kaphatna. Akiket fizetett, hogy társasága legyen a szórakozásban, azok közül senki sem foglalkozik vele lecsúszott helyzetében. Mert a szeretetet nem lehet megvenni soha. Akik pedig igazán szerették, azokat maga hagyta el úgy, hogy látni sem akarta őket többé. Ez a szeretetlenség a bűn. Ő is megbántotta azokat szeretetlenül, akik ezt nem érdemelték meg, most pedig maga is az emberek szeretetlenségétől szenved. A bűn valósága ez.
Minek kell történnie ahhoz, hogy valaki eljusson oda, hogy beismerje vétkét? Mikor veszed észre azt, hogy amit sokszor megengedsz magadnak, azzal fájdalmat okozol másoknak? Ilyen nagy árat akarsz fizetni, mint ez a fiú? Amikor már nem marad semmid, majd akkor belátod? Sok ember már nagyon mélyen van, de akkor sem képes kimondani azt, hogy vétkezett, bűnt követett el. Azt gondolja, hogy ő soha nem rontott el semmit. Pedig már elvesztett annyi mindent, mégis ragaszkodik önfejűen ahhoz, hogy ő pedig nem hibázott. Nagyon kemény a szívük. Az ilyen szív a legnagyobb csapás, ami az embert érheti. Ha valakinek ilyen meggyőzhetetlen szíve van, az nem jót jelent. Remélem, te nem közéjük tartozol.
Figyeld csak: ez a fiú magát hibáztatja, nem mást. Nem fogja másokra, az őt kihasználó haverokra, a gazdasági válságra, a munkanélküliségre nyomorult helyzetét. Teljesen világos számára, hogy azért jutott ide, mert helytelenül cselekedett. Most már látja. Nekünk azért még néha sikerül másokat hibáztatni. Meg tudjuk magyarázni a bizonyítványt, hogy igazából nem is én vagyok a hibás, hanem a másik. Terelnénk másokra a gyanút. A börtönök tele vannak magukat ártatlannak valló emberekkel. De ez a terelgetés nem old meg semmit. Nehéz kimondani, elismerni a bűnt, de utána jobb lesz. Hidd el. Leszakad egy nagy lelki súly az emberről. Amikor megvallod, megszabadulsz a bűntől. Ez a legjobb út, minden más csak még mélyebbre visz. Milyen könnyű volt elszállni magától ennek a fiúnak – ahogyan ma sokaknak ez könnyen megy – , most pedig magába kell szállnia.
Isten elleni vétek minden bűn, amit a másikkal szemben elkövettünk. Így először az Úrtól kell bocsánatot kérni. Meg kell mondani az Úrnak, hogy mit követtünk el, konkrétan nevén nevezni a bűnt. Ő amúgy is látja az ember vétkeit, csak szeretné a bűnös szájából is hallani azért, hogy lássa: meg akar szabadulni bűneitől, elítéli, szégyelli azokat. Aztán oda kell menni ahhoz, akit megbántottunk, és tőle is bocsánatot kell kérni. Ahogyan ez a fiú is érezte ezt. Most már világosan látja, mi a helyes.
Nem elég tudni azt, hogy bűnt követtünk el, hanem cselekedni is kell. Nem spórolhatjuk meg a bocsánatkérést. Anélkül marad minden a régiben. Milyen nehéz lehetett ennek a fiúnak, milyen megalázó így hazaindulni. Ő, aki azt gondolta, hogy…most meg hazaállít ilyen nyomorultan. Micsoda szégyen…de nincs jobb út. Nincs másik út a szabaduláshoz. Ezt jól jegyezd meg. Aztán figyeld csak, mi történik majd! Holnap meglátod.
