Indiából jöttem

Nevem Sadhu Sundar Selvaraj. Nagyon örülök annak, hogy ebben a szép országban lehetek, és elmondhatom az üzenetemet!

Apám hindu pap volt, aki idejének nagyon jelentős részét azzal töltötte, hogy szolgáljon vallásunk különböző isteneinek. Amikor hazajött, hosszú órákat töltött el azzal, hogy gyöngyöket morzsolva imádkozott, és az előírt szertartásokat elvégezte. Egyszer az istenek azt mondták neki, hogy készüljön fel egy különleges eseményre. Negyven napig sanyargatta magát és meditált, aztán különféle finom ételeket készítettünk, és éjszaka kivittük a temetőbe, hogy felajánljuk az isteneknek.

Apámnak az istenség azt parancsolta, hogy vágja meg a kezét, de a kicsöpögő vér nem érte el a földet! Én ott voltam és láttam, hogy a szellemek felfogták. Megértettük, hogy vérszövetség jött létre az istenséggel. Ez nagyon gyakori az indiai vallásban. Ezek az istenségek nagy terheket raktak ránk, sok nehéz dolgot követeltek tőlünk, de féltünk, hogy ha megtörjük a szövetséget, akkor végeznek velünk. Családomban én voltam a legidősebb fiú, ezért természetes volt, hogy engem is felkészítettek papnak, hogy szolgáljam a hindu isteneket. Apám megtanított minden szertartásra és minden tudományra. Gyakran megidéztük a szellemeket tárgyak segítségével, kértük őket, hogy menjenek be például homokba, vagy hamuba, amit aztán a vízbe szórtunk.

Ami a reinkarnációt illeti…

1986-ban Tibetben jártam és elmentem a főváros egyik kolostorába. A kolostorban rengeteg kutya volt, ezért megkérdeztem az egyik lámát: „Láma, ez szent hely, miért van hát mégis itt ez a sok kutya?” „Testvérem, ezek nem akármilyen kutyák – felelte, az elmúlt életükben ezek a kutyák lámák voltak. Nem jó lámák, hanem rosszak, hogy aztán a következő reinkarnációban kutyák lettek. De nagy becsben vannak nálunk, mert lehet, hogy legközelebb megint lámák lesznek.” Ez a reinkarnáció. Abban az időben én is ebben hittem és rettegtem. A szívemet leuralta a félelem. Sanyargattam magam, böjtöltem, imádkoztam, hordtam az ételeket az isteneknek, szolgáltam őket, végeztem a ceremóniákat, tiszteletadásokat, köszöntéseket. Kértem az isteneket, hogy adjanak nekem békességet. De semmilyen válasz sem jött. Kelepcébe csaltak, eleinte minden jónak tűnt, de amikor már belekerültem, nem volt kivezető út! Az egyik isten után a másikhoz fordultam, kiáltoztam nekik: „Hűségesen szolgállak titeket nap nap után, miért nem válaszoltok nekem, mién nem adtok békességet nekem?” De erre sem jött válasz. Mély depresszióba estem, olyan voltam kívül, mint egy alva járó, belül pedig tele voltam szorongással és félelemmel.

 

„Ez az igaz Isten! Menj és Őt kövesd!”

Egy napon a postaládámban egy meghívót találtam. Keresztények invitáltak egy istentiszteletre. Gondoltam elmegyek. A prédikátor Jézusról beszélt, hogy Ő az egyetlen Isten, Aki örök életet tud adni. Aztán megkérdezte, hogy van-e valaki, aki el akarja fogadni Jézust Istenének és Urának? Azt gondoltam magamban: „a mi vallásunkban közel 330 millió istenség van, minek nekem még egy?” Ekkor a bensőmben megszólalt egy hang: „Ez az igaz Isten Menj és őt kövesd!” Nem akartam engedelmeskedni, de a hang egyre csak ismételte: „Ez az Igazi Isten. Menj és őt kövesd”. Gondoltam magamban: „Na jó, majd eljövök a jövő héten is, és meglátom… „. De a hang egyre erősebb lett bennem. „Ez az igaz Isten. Menj, és őt kövesd!” Végül magam sem tudom hogyan, de kimentem és elmondtam életem első imáját a keresztények Istenéhez: „Jézus, légy az én Istenem, én elfogadlak téged, mint az én Megváltómat. Kérlek, bocsáss meg nekem minden bűnt, és költözz az életembe, a szívembe, én követni foglak téged!”

Abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, soha nem ismert békesség áradt rám. A félelem, a depresszió eltűnt. Tudtam, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Igaz Isten, az Egyedüli, Aki képes valóságos belső békességet adni! Megértettem, hogy akiket eddig szolgáltam, közönséges démoni szellemek voltak, és azért nem tudtak nekem békességet adni, mert maguk is a félelem és a rettegés szolgái. Jézus Krisztus az egyetlen, Aki képes megszabadítani ennek a világnak az elemeitől! Soha nem látott öröm és szeretet van azóta az életemben.

A keleti vallások belső szellemi tartalma

Feladatomat most abban látom, hogy az életem történetével tanúskodjam az emberek előtt. Átéltem és láttam azt, amit a keleti vallások az embereknek adni tudnak. Látom a nyomort, pusztulást, az iszonyatos szenvedéseket, a kegyetlen elnyomást, amit a keleti vallások eredményeznek Indiában és Tibetben. A nyugati emberek általában „magasabb rendűnek”, képzettebbnek, műveltebbnek, civilizáltabbnak tartják magukat a keleti embereknél. De megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy ezek a civilizált nyugati emberek elkezdtek olyan ostobaságokban hinni, mint a reinkarnáció, a csillagjóslás, a meditáció, jógázás. Beavatott hindu papként én ezekben mélyen benne voltam. Hazugság, csalás, szemfényvesztés. A szolgasághoz, szellemi kudarchoz, összetört élethez, a kárhozathoz vezető leggyorsabb és legbiztosabb út! Engedd meg, hogy óva intselek! Én végig csináltam, tudom miről beszélek! Egy alkalommal az Egyesült Államokban a Dalai Láma tartott összejöveteleket. A világ minden tájáról közel hatezer ember vett rajta részt. Amikor a láma belépett a terembe, hirtelen légzúgás támadt, és mint egy szél, a démoni szellemek elözönlötték a termet. A láma a jógáról beszélt, majd együtt meditált a hallgatóságával. Hirtelen Jézus megnyitotta a szememet, és láttam, ahogy a gonosz démoni szellemek betöltik az egész termet. A láma ekkor felszólította az embereket, hogy hívják ezeket a démoni szellemeket az életükbe. És láttam, hogy ezek a művelt, civilizált nyugati emberek készek voltak arra, hogy a legádázabb ellenségeiknek kiszolgáltassák magukat! Ne legyetek esztelenek! Lássátok meg, hogy ezek az „istenségek” milyen pusztítást végeznek azokban a nemzetekben, ahol teret engednek nekik! A guruk, a messze földről jött egzotikus idegenek nem tudnak nektek jó dolgokat hozni. Az ő békességük nem az élet békessége, hanem a halál békessége! Egyetlen Isten van, aki örök életet tud adni, aki meg tud szabadítani a bűneidből, aki valóságos belső békességet képes adni neked, az Ő neve: Jézus Krisztus!

(Sadhu Sundar Selvaraj 1992. szeptember 12.-n Budapesten, mintegy négyezer érdeklődő előtt elmondott tanúságtevésének alapján)

John Bunyan: 12 tanács Isten minden egyes gyermekének.

  1. Hidd el, hogy amilyen biztos az, hogy Isten útját járod, olyan biztos az, hogy szembe fogsz találkozni a kísértésekkel!
  2. Ezért számíts rájuk attól a naptól fogva, amikor tagja lettél Krisztus egyházának!
  3. Ha megérkeznek, könyörögj Istennek, hogy vigyen át rajtuk!
  4. Féltékenyen őrizd a szívedet, hogy meg ne csaljon a mennyországba vetett bizonyosságodban, sem abban, hogy Istennel jársz ezen a világon!
  5. Óvakodj a hamis felebarátok hízelgésétől!
  6. Maradj meg az igazság életében és erejében!
  7. Mindenekfölött a láthatatlan dolgokra tekints!
  8. Óvakodj a kis bűnöktől!
  9. Őrizd meg a szívedben melengetett ígéretet!
  10. Újítsd meg hitből jövő tetteidet Jézus vérében!
  11. Elmélkedj nemzedéked dolgain!
  12. Azokkal tarts, akik legelöl futnak!

A dohányzásról

„A ruhrvidéki Mühlheimben végzett közös szolgálatunk első heteiben történt, amikor Girkon lelkésszel együtt hivatalos voltam egy másik lelkész házához vacsorára. Étkezés után szivarral kínált a házigazda. Rágyújtottam egyre, Girkon lelkész köszönettel elhárította a kínálást.

– Miért nem? – kérdezte a házigazda. – Akkor Girkon lelkész felsorolta az okokat, amelyek arra indították, hogy ne dohányozzék.

– Elõször is – mondta -, a dohányzás eredetileg az indiánok bálványimádásának a része volt. Méltó-e igaz keresztyén emberhez, hogy részt vegyen az ilyen bálványimádásban?

Nem bálvány-e a dohányzás, amely füstölő áldozatot követel? Milyen megkötözöttek is a szegény dohányosok! Dohányozniuk kell, ha tetszik, ha nem. És minden olyan megkötözöttség, amelyből nem tud az ember szabadulni, a Biblia szerint bálványimádás. Meg van írva a 2Mózes 20,3-ban: „Ne legyen más istened rajtam kívül.”

Az Ige szíven talált. Meg kellett vallanom, hogy megkötözött vagyok. Ezt már régen tudtam, csak nem bírtam szabadulni tőle.

Tehát bálványimádó voltam. Majd így folytatta:

– Szabad megkérdeznem, hogyan szokott rá a dohányzásra? Nem úgy, hogy engedetlen volt a szüleivel és a tanítóival szemben?

Az iskola tiltotta, és én mégis megtettem. Ráadásul tolvaj is lettem, hiszen loptam apám szivarjait a szekrényből. Ezt később meg kellett vallanom apámnak. – De jött a következő kérdés:

– És a szervezete könnyen, gyorsan hozzászokott, nem tiltakozott kétségbeesetten a méreg ellen, amit a dohányzás belevitt? Ugye hányingert érzett, amikor a dohányzást „kipróbálta”? Meg van írva: „Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok” (1 Kor 3,17). Aki önmagának árt, az is gonosztevő.

Ismét csak igazat kellett adnom neki. Bizony így történt. És a házigazdámtól kapott szivar a beszélgetés folyamán egyre kevésbé ízlett.

De még nem ért a végéhez:

– Kicsoda engedte meg Önnek, hogy két zsemle árát csak úgy kifújja a levegőbe? Úgy, hogy senkinek nincs haszna belőle? Amikor oly sok nyomorúság van a világon és azon ezzel a pénzzel is segíteni lehetne, amit meggondolás nélkül a levegőbe ereget? Mi mindent lehetne ezzel a pénzzel megvalósítani?

Most arra kellett gondolnom, milyen pénzszűkében voltunk gyakran az első gyülekezetemben, ahol a bevétel soha nem volt elegendő a kiadásokra De a szivarokra, cigarettákra mindig elég pénzem kellett, hogy legyen!

– És kicsoda engedte meg Önnek, hogy megrontsa azt a levegőt, amit mások beszívnak? Üljön csak le egyszer egy olyan szobában, ahol sokan, dohányoznak. Hamarosan megfájdul a feje és nyomást érez a szívén és a tüdején. Lehet a tapintatos és szeretettből fakadó tett a dohányzás ? Ismét csak találva éreztem magam.

Bizony, ha jól meggondolom, be kell vallanom hogy én is gyakran tapintatlanul és szeretetlenül cselekedtem. Nem kérdeztem másokat, szívesen veszik-e vagy nem, hanem egyszerűen rágyújtottam. Szeretet volt ez? És hát nem éppen szeretetükről lehet-e megismerni az Úr Jézus tanítványát?

– És mit mond a Szentírás? – folytatta kérlelhetetlenül-, hát nem azt mondja-e, hogy: „Mert minden ami nem hitből származik, az bűn” (Róm 1: 2: Merné-e állítani, hogy az Úrral való hitbeli kapcsolatából fakadóan dohányzik? Ilyet nyilván nem állíthat. És mit szól hozzá maga az Úr Jézus? „…aki közületek nem mond le minden vagyonáról nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,33).

Nos, a dohányzás olyasvalami, amit az Úrtól kaptam, vagy amit én szereztem magamnak? Ugye a személyes életünkhöz tartozik, olyasvalami, amit magunknak szereztünk?

Tehát le kell mondania róla, ha Jézus tanítványa akar lenni. És nem mondja-e az Úr ismét csak. “Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem nem méltó hozzám” (Mt 10, 3B).

Ha kénytelen beismerni, hogy a dohányzás élvezetei közé tartozik, akkor el kell szakadnia tőle. Ezt mondja az Úr Jézus.

El tudná képzelni Pál apostolt, vagy Jézus Krisztust szivarozva? Én nem. Ők nem hódoltak szenvedélyeknek. Mi pedig megvalljuk: „Mert ha élünk az Úrnak élünk…” (Róm 14,8). Igaz ez? Ha a dohányzás rabjai vagyunk, akkor nem inkább a szenvedélyünknek élünk?

Nem tudom, mondott-e még egyebeket is. Annyit azonban tudok, hogy Isten Lelke minden egyes szavát hitelesítette, és elevenné tette a szívemben. Legyőzött és meggyőzött. Szivaromat még csak félig szívtam el, majd letettem a hamutartóra és azt mondtam: Ez volt az utolsó szivar, amit szívtam. És így is lett. Ezután még csak nem is kívántam a dohányzást. Egyszerűen nem éreztem kísértést sem, hogy rágyújtsak. Az a lelkipásztor aki aznap estére meghívott bennünket, továbbra is dohányzott, egészen haláláig. “Privát” életének ezt a darabját nem volt hajlandó feladni. Én azonban nagyon hálás vagyok Girkon barátomnak aki Isten kegyelméből eszköze lehetett annak, hogy teljesen megszabadultam a dohányzás szenvedélyétől.

Ernst Modersohn lelkész (Vetés és aratás folyóirat 1998 36/2)

A

Ravasz László: A táncról

Néhány évtizede történt…

A magyarországi református egyház és  egyesületek képviselői  Ravasz László püspök elnöklete alatt tanácskozásra gyűltek össze. A szőnyegre dobott kérdés a tánc és Egyház   volt. A tanácskozás leszűrt eredményét  az alábbiakban sűrítjük.

  1. …
  2. Az Egyház feladata az evangélium hirdetése, a szakramentumok kiszolgáltatása, a szegények gondozása és az egyházfegyelem gyakorlása, ezeknek egyikébe sem fér bele táncmulatságok rendezése, tehát az egyház és egyházi egyesületek nem arra valók, hogy bált vagy zártkörű teákat rendezzenek.
  3. Erkölcsi szempontból … a reggelig tartó fényesebbnél fényesebb bál… a társadalmi nyomor és milliók éhezése idején lázítás és nyílt kihívás.
  4. A jótékony célú bálnak nincs létjogosultsága. Aki mulatni akar, legyen benne annyi őszinteség, hogy ezt nyíltan bevallja, és ne burkolóddzék bele a jótékonyság malaclopó köpenyegébe. Éhező milliók számára, (vagy egyéb „nemes” célra) bállal összeszedni filléreket erkölcstelen dolog, olyan, mintha a gazdag és Lázár példázatában a gazdag bált rendezett volna Lázár számára, s később Lázár a szomjúságtól gyötrődő gazdagot azzal vigasztalta volna, hogy majd farsang idején jótékony táncmulatságot rendez a kiszabadítására.
  1. Az Egyház feladata az, hogy olyan jellemeket neveljen… akik meg tudnak állni a krisztusi etika fundamentumán, és nem az, hogy maga vagy testületei által a legszebbnek látszó címek alatt táncmulatságot rendezzen…
  2. …..Örülnénk, ha e sokat vitatott kérdés nálunk is végre nyugvópontra jutna.

 

Eddig az újságból vett idézet. Úgy gondoljuk, nem kell hozzá magyarázat.

A falkaszag

Egyszer egy palóc származású lelkésznek többen azt magyarázták, hogy micsoda nagyképűek ezek a hívők. Képesek azt állítani, hogy Ők
megismerik egymást és Ők meg tudják állapítani, hogy ki a hívő és ki a
nem hívő.
A hozzá fordulóknak nem kis meglepetést okozva ez a fiatal lelkész azt
mondta, hogy bizony erre Ő maga is képes.
És ezt te honnan tudod megállapítani -kérdezték tőle a többiek?

Erre ez a kedves fiú, a maga ízes, palócos szóhasználatával azt felelte,
hogy a fálkászag (a falkaszag) az megérződik. (Azaz hogy ahhoz a falkához
tartozik az a bárány azt a falkatagok megérzik.)

Pál apostol ezt sokkal irodalmibban így mondja: Hogy a Krisztus jó illata
érződik azokon az embereken, akik az Úr Jézust követik. És ez valóban
megérződik. Vagy ha nem érződik, akkor szükséges újonnan születni.
Anélkül, hogy a kereszt titkát valaki meg ne értené és komolyan ne venné
nincs újjászületés.

Enélkül elvallásoskodhat egy életen át. Rengeteg jót cselekedhet, még
buzgón szolgálhat is, de nincs új élete és ez meglátszik. És ezt nem
szabad elkenni. Ma divat lett azt hangoztatni, hogy erről nem szabad
ilyen élesen beszélni. Ez a többiek diszkriminálása. Ez nagyképűség.
Pedig Jézus állandóan erről beszél. Már az első nyilvános fellépésekor is
arról beszélt, hogy elközelített az Istennek országa, ragadjátok meg ezt
az alkalmat, térjetek meg bűneitekből! És erről beszél Nikodémusnak is.
(János 3. 1-21.)

Te megtértél-e már őhozzá? Van-e új életed?
Rajtad érezni-e a falkaszagot, a Krisztus jó illatát?
Te ismered-e a kereszt titkát?

Ha nem, Jézus neked is mondja:
Térj meg, mert elközelített az Istennek országa! Máté 4.17.

A fogadás

Szerző: Ernst Modersohn

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

– És te? – kérdezték. – Te semmit sem mondasz?

– Nem – válaszolta. – Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.

A többiek nevettek és így szóltak:

– Ilyen nincs.

– De igen! – védte most már a feleségét. – Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.

A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:

– Őrültség! nem fogsz minket átverni!

A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:

– Mibe fogadjunk?

Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.

Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:

– Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?

A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába.

Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:

– Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?

Így válaszolt rá:

– Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki.

A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:

– Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.

(Evangéliumi életképek c. könyvből)

10 rossz ötlet

Íme, 10 ötlet, amely gyakorlása által bármely gyülekezet közösségi imaélete meddővé válik. Igen, a te gyülekezeted is gyengévé, és lelkileg tehetetlenné válhat! Csak kövesd ezt a 10 lépést, és a prédikáció erőtlenné lesz, a tagok élete többé már nem fog hatást gyakorolni a külvilágra, és az egyház alig lesz megkülönböztethető a világtól.

1. Ne gyere el!

Semmi sem ássa alá oly hatékonyan az imaközösséget, mint az otthonmaradó emberek. A kifogásolható indok miatt hiányzó ember, számos dolgot ér el egyszerre. Először is, megfosztja a megjelent személyeket jelenléte és imája bátorításától. Másodszor, ha a nemjárás szokássá válik, azok, akik eddig lelkiismeretesen jártak elcsüggednek, és megkérdezik majd maguktól, hogy nekik miért is kell ezzel bajlódniuk, ha mások nem teszik. Harmadszor, ennek hatása lesz a következő generációra is. A gyerekek hamar meg fogják tanulni szüleiktől, hogy az imaközösség legjobb esetben is csak egy fakultatív, extra dolog rosszabb esetben pedig egy unalmas tevékenység, amit el kell kerülni.

2. Gyere el, de felkészületlenül!

Érkezz meg kapkodva, úgy, hogy nem igazán gondolkoztál az összejövetel célján, és így nyugtalan leszel, gondolataid teljesen lekötnek majd. Értékes időbe fog kerülni, amíg összeszeded magad, és ráhangolódsz az alkalomra. Az is segít, ha jöveteled előtt nem imádkozol azért, hogy áldott legyen a találkozás, nem kérvén Isten segítségét, hogy tegye gyümölcsözővé a te részvételedet. Továbbá, ha a saját imaéleted töredezett és rendszertelen, akkor ez biztosítja, hogy gátlásaid legyenek, amikor közösségben kell imádkoznod.

3. Gyere el, de ne imádkozz!

Habár egyszerre csak egy személy imádkozik hangosan, a cél az, hogy mindenki más elmélyülten figyeljen rá, és testvére imádságára áment tudjon mondani. Minden egyes kifejezés, minden mondat meggondolt és tudatos értékelést kíván, hogy azokat magunkévá tehessük, és (így) biztosítsuk, hogy az egyes személyek szavai mindannyiunk imájává váljanak. Amikor egyvalaki imádkozik, mások csendben az Úrhoz fohászkodhatnak, hogy az Úr hallgassa meg az imádkozót – de ha te szabadon engeded gondolataidat, a testvéred magára maradt.

4. Gyere el, de ne imádkozz hangosan!

Némely hívő azt a benyomást kelti, hogy inkább megkísérelne bármely veszedelmes vállalkozást, mintsem egy vagy két mondatot szóljon a közösségben az ő Mennyei Atyjához, aki úgy szerette őt, hogy elküldte az Ö Fiát, hogy meghaljon érte. Bár a közösségben való imádkozás komoly akadálynak tűnhet valaki számára, de azért mégsem annyira, mintha mártírhalálra kérnék fel őt. Maradj csendben és biztosra veheted, hogy így megfosztod testvéreidet attól a csodálatos bátorítástól, amit a másik hangos imádsága jelent. Majdnem meg is győzöd magadat és másokat arról, hogy nincs igaza az írásnak, amikor ezt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Fil 4,13) Mondhatod, hogy „ilyen a természetem, ezen nem tudok változtatni.” Ez is segít aláásni azt az állítást, hogy az evangélium megváltoztatja az emberek életét.

5. Gondold azt, hogy csak olyan dolgokért imádkozhatsz, amit még senki sem említett!

Sokan mondják azt maguknak, hogy nem szükséges imádkozni valamiért, mert már másvalaki említette azt a témát. Azonban, amikor egyik ember a másik után ugyanazt a gondolatot veti fel, az Úr tudja, hogy az egész gyülekezet szívén viseli azt a dolgot, és vágyakozik azután. Eszerint az egy olyan fontos célkitűzés, hogy a gyülekezet egy akarattal kéri azt.

6. Sajátítsd ki magadnak az alkalmat, hogy senki másnak ne legyen esélye imádkozni!

Próbálj meg annyi időt felhasználni, amennyit csak lehet. Ezt teheted úgy, hogy rendkívül hosszan imádkozol, vagy pedig úgy hogy újra és újra imádkozol másvalaki helyett is, ha kell. Egy másik módszer az, ha mindegyik imakérést megemlíted egy hosszú imádságban. Ez másokban azt az érzést kelti, hogy már nincs is miért imádkozni.

7. Tegyél meg mindent, hogy a hangod ne legyen hallható!

Ez egy rendkívül hatékony módja a zavarkeltésnek, hiszen a jelenlevők többségét megfosztod attól, hogy veled együtt imádkozzanak. Hogyan is tehetnék, ha csak minden második szavadat hallják? Bár buzgón imádkozol az Úrhoz, a testvéreid elsősorban mégis azon gondolkoznak majd: „Mi is volt ez? Mit is mondott?” Ezt elérhetted azáltal, hogy mélyen meghajtod a fejed, és a térdedet célzod meg, vagy úgy, hogy kegyesen suttogsz.

8. „Prédikálj” az imádkozás alatt!

Vannak, akik szeretnek a más hívők iránt érzett haragjuknak imába öltöztetve hangot adni. Hasonlóképpen a közösség iránti panaszaiknak is. Ennek megvan az az előnye, hogy másokban az „ez nekem szólt” érzést kelti, és megfosztja őket a válasz jogától. A szokás ugyanis azt diktálja, hogy nekik ott kell ülniük, le kell nyelniük a kellemetlenségeket, és a végén dörgedelmes Áment kell mondaniuk rá.

9. Tanítsd Istent teológiai igazságokra a te imádban!

Ez hiábavaló gyakorlat. Megpróbálhatod, de Ő úgyis mindent tud.

10. Imádkozz idegesítő módon!

Gondolkozz erősen, és több tucat eredeti módot fogsz találni arra, hogy az emberek figyelmét miként vond el a mondandódtól, és e helyett arra bátorítod őket, hogy a beszédmódodra figyeljenek. Az egyik hatékony módszer az, ha egy meghatározott szót vagy kifejezést ismételgetsz végig az imádságod során. Ide tartozik például az „Uram” szó vagy egy kedvenc jelző ismételgetése. Ezzel sikerül rávenned testvéreidet, hogy azon gondolkodjanak, hogy „ez már legalább kilencedszer használja ezt a kifejezést ebben az imádságban”, és így biztosra veheted, ők már egyáltalán nem figyelnek imádságodra.

Phil Arthur (Engedélyezett fordítás az Evangelical Times, 2005. szeptemberi számából) (Fordította: Szabó Péter)

De egyszer megjavulok én!

„Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat… Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Róma 7:19;24-25)

Amikor elromlik a mobilod, akkor hiába mondogatod neki, hogy javulj meg. Magától soha nem fog! Kell egy szerelő, aki ért hozzá és megjavítja. Soha nem fogsz te sem magadtól megjavulni, hacsak valaki nem segít neked.

Jézus pont ezért halt meg kétezer éve, hogy megszabadítson, egérutat adjon ebből a lehetetlen helyzetből. A rosszaságodért Őt büntették, meg is halt ezért, de feltámadt, hogy megszabadítson a rossz hatalmából, hogy tudj megváltozni. Aki kéri a szabadítását, annak lehetőséget ad az új, jó életre. Kérd, hogy szabadítson meg a rossz természetedből és adjon újat!